Archive for the ‘Magyarország’ Category

Mórahalom

Wednesday, October 14th, 2009

Idei nyaralásunk csúcsa volt három nap Szegeden. Kaptunk kölcsön egy lakást, onnan ruccantunk át naponta Mórahalomra, az Erzsébet gyógy- és élményfürdőbe. A városka tiszta, gondozott, tele virággal, a fürdő melletti utcában jó a parkolási lehetőség. A napi belépőjegy ára személyenként 1500 forint. Kint 7 medence van, a vízsugarak paskolták a vállunkat, hátunkat, nyakunkat, bugyborogtak alulról és oldalról, deréktájt. Van csúszda és tengeri hullámzás is, a hullámokat egy hatalmas labda generálja, ha sós lenne a víz, akár az Adrián is érezhetnénk magunkat. Az úszómedence nagyszerű, és mivel annak a leghidegebb a vize, kevesen voltak benne. A kinti és benti medencéknek változó a hőmérséklete, lehet válogatni. Mi minden medencét kipróbáltunk, persze szaunáztunk és napoztunk is.

19.jpg

Lehetőség van sokféle masszázsra, van kozmetika, pedikűr, manikűr, mágnesterápia, szolárium és ki tudja még hányféle ajánlat a gyógyulni, pihenni, megfiatalodni vágyóknak, vízitorna, izomerősítő gépek a sport szerelmeseinek.

A gyógyvíz kicsit színes-szagos, nagy a jód- és ásványianyag tartalma. Ivókúrára is ajánlják, megkóstoltuk néhányszor.

A napernyők, műanyag székek, napozóágyak használata ingyenes, és van is belőlük elég. A csúszda mögött szép nagy zöldterület fákkal, a zene igen diszkrét. Hol van már gyermekkorom hangosbemondója, ahol percenként sírva kereste 4 év körüli szőke kisfiú a mamáját és fordítva.

Amivel nem voltam elragadtatva, az a kiszolgálás. Igaz, szeptember elseje volt, már utószezon, de a vendég mindig vendég, nem? Némelyik pénztáros elég mogorva volt, a girosz hideg lepényben langyos hús, a palacsinta szintén elősütött és nem melegítik meg, rákenik a hideg lekvárt és vigyed. A sült kolbász zsíros és drága, mindent méricskélnek, még a mustárt is, így sok a várakozás. Az eladó hosszan mondta a magáét, mennyire nem éri meg neki itt árulni. Halkan megjegyeztem, ha én ráfizetnék, ki se nyitnék :D

A csárdát nem próbáltuk, az emeleti kávézót, pizzériát szintén nem, a fagyi viszont jó volt. Az egyik kis bazárban akartam venni egy nyakbaakasztós műanyag pénztartót, valamikor gyerekkoromban volt ilyenem. Kiválasztottam, levettem a tartóról, bementem vele a sátorba. Köszöntem, nem fogadták. A fiatal eladólány egy barátnőjével pletykált nagy hangon. Letettem a pultra a szerzeményt, kicsit koppant is, erre észrevettek. Szó nélkül, rám se pillantva számlázott a leányzó, mire elfogott a méreg, hogy levegőnek néznek, és jó hangosan ismét köszöntem. Erre elszégyellték magukat, az eladó elnézést kért, utána már nem lehetett panaszom rá.

Hasonló, bár durvább incidens történt Budapesten velem, két nappal később. Barátnőmmel szokás szerint a Nagyi Palacsintázójában találkoztunk. Odaálltunk a pult elé és vártunk. A két kiszolgáló – 20 év körüli lányok – egy harmadikkal csevegett, aki mellettünk állt, de láthatóan nem kuncsaft volt. Egy idő után, cérnám szakadván megkérdeztem:

- Rendelhetnénk?

Mire a lányka:

- Nem látja, hogy el vagyunk foglalva?!

Szivem szerint kifordultam volna az ajtón, de időnk szokás szerint kevés, hol keressünk most másik helyet? Végül csak megkérdezte, mit akarunk, nagy csapkodással el is készítette és elénk lökte. De legalább megmelegítette, úgy látszik, már ennek is örülni kell. Állandóan azt hallom, mekkora a munkanélküliség, a szegénység Magyarországon. Hát egyeseknek nem ártana jobban megbecsülni a munkahelyüket és a vevőket, akiktől az a munkahely függ. Régen, a szocialista világban akkor is járt a fizetés, ha senki nem ment a bolt tájékára sem. Ez a világ elmúlt, igyekezni kellene megtartani a vevőket. Mi ketten legközelebb valószínűleg máshol fogunk találkozni.
Szerencsére ritka az ilyen kellemetlenség, máshol nem történt említésre méltó esemény, és ez akár pozitív kritika is lehet. Mórahalomra visszamennénk, talán egy hétre is.

Erzsébet fürdő

Nagyi palacsintázója

Hazahív a harangszó

Wednesday, August 27th, 2008

csernyei-templomtorony.JPG ercsi.jpg

Nincs az a nyaralás, ami egyszer véget ne érne. Öt hét után újra itthonról jelentkezem, és megpróbálom elmesélni, megmutatni, amit láttam.

Vakációm Ercsiben és Budapesten kezdődött, némi semmittevéssel, találkozókkal, beszélgetésekkel. Hamar átálltam az otthoni időbeosztásra, korábban keltem, már 7 óra körül legeltem a friss málnát, szedret a kertben. Végre élveztem a meleget, a napfényt, amit gyakran nélkülözök itt Hollandiában. Anyu kertje szokásosan gyönyörű, gaz még mutatóban sem akad. A szőlőtőkék roskadoznak a kövér fürtök terhe alatt, a földre tottyant érett barackokon méhek züllenek. A madaraknak szánt napraforgók biztosan magasabbak 3 méternél és a virágoskertben pompás rózsák vetélkednek a kardvirágokkal. Megvan még kis barátunk, a levelibéka is, bár a vascső rejtekéből a nagy melegre való tekintettel egy fán lógó kaspóba költözött. 

 dsc07220.jpg dsc07226.jpg dsc07230.jpg 

A kamra, pince polcai lassan megtelnek a nyár palackpostáival, lekvárok, befőttek, savanyúságok sorakoznak katonás rendben. Gyönyörködni és irigyelnivaló ez a rend, azt hiszem, én sose leszek rá képes. Hiányzik belőlem a rendszeresség, kampányszerűen, inkább kötelességből végzem a házimunkát. Hiszen annyi más érdekes dologra kell az idő….

dsc07784.JPG dsc07785.JPG dsc07787.JPG

Július 24-én útra kelünk dél felé, Magyarcsernyére megyünk, haza, a falunapokra. Idén tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Csernyeiek Találkozóját. Hazahív a harangszó – ez a találkozó hívogató mondata.

Hajdan egy napos volt az esemény, délben találkozó, este bál. Mostanra kinőtte magát a rendezvény, három nap alatt rengeteg program várja a hazalátogató csernyeieket és a vendégeket. Pénteken este a moziteremben telt ház van,  mindenki kíváncsi  a műsorra. Kicsik és nagyobbak néptánccsoportja, citerások, kórus, népdalénekesek szórakoztatják a közönséget. Fellép a testvérfalu kultúrcsoportja is. Apropó testvérfalu. Nagyszénás után Bakonycsernyével is remek kapcsolat alakult ki, sőt Isaszeg és a romániai Igazfalva képviselői is megérkeztek az ünnepre.

dsc07284.jpg dsc07271.jpg dsc07266.jpg

A műsor után vacsora és zenés est az ifjúsági otthonban. Vendégek és vendéglátók mulatnak hajnalig. Ilyenkor minden háznál vendég van, hazalátogató rokon vagy a testvérfalukból valaki. Idegen rendszámú autók, buszok parkolnak mindenfelé. A falu már hetek óta lázban van, takarítanak, meszelik a házak elejét, sütnek-főznek, tervezgetnek,  esténként próbára szaladnak. Mindenkinek akad dolga elég.

Szombaton az iskolában kézimunkabemutató nyílik.  A klub asszonyai rendszeresen járnak kiállításokra, a hosszú téli estéken készült hímzések már sok díjat nyertek. Gyűjtik az eredeti régi mintákat, régi hímzéseket, használati tárgyakat. Tervezik egy tájház létrehozását is.

Délben az ifjúsági otthonban közös ebéden veszünk részt. Kevés a hely, de hát sok jó ember kis helyen elfér.  Talán nem ártana itt is belépőjegyet árulni, akkor tudnák a szervezők, hány vendégre számíthatnak. A régi kollégák asztalánál azért én is találok magamnak egy kis helyet. Finom a paprikás, jó a társaság, de a nagy hőségben nem sokáig maradunk. Jobb kint a fák alatt. Pár éve kivágták a falu központjában a fákat, fájt látni a kopár utcákat, de mostanra már szépen megnőtt az új ültetés, ismét van zöld és árnyék.

Este Anna-bálba megyünk. A vacsora egyszerű, de finom, a zenekar fáradhatatlanul játszik, de a szokásos tombolát nagyon későre tették, alig győzzük kivárni. A 20 szelvény egyikével nyerek 3 kristály tányérkát és a vihar előtti utolsó percekben hazakocogunk.

Vasárnap szép napra ébredünk, volt ugyan éjjel egy jó kis zápor, de maradt a meleg idő. A faluvégi futballpályára vezet az utunk, ahol paprikásfőző verseny van. A tegnapi, tegnapelőtti zenekar még mindig bírja, muzsikálnak. A gyerekeknek mindenféle programot szerveztek, ugróvárat, kosárradobást, zsákbanfutást. Sütik a lángost, a palacsintát, hideg italokkal is készültek. A tribün felett az enyhe szellő lengeti a magyar zászlót Magyarcsernye felirattal. Örülök neki, mert 15-20 éve bizony még nem nagyon lehetett ilyesmit látni.  Az akkori hatalom erőltette a jugoszlávságot.

dsc07318.jpg langoseves.jpg dsc07297.jpg

Teszünk egy kört a pálya szélén, szemrevételezzük a bográcsokat. Hangulatosak a sátrak, a zsűri nemcsak az ételt, de a környezetet, díszítést, tálalást is pontozza. A nagy sátorban ülünk le, ebéd közben van a díjkiosztó, ebből sajnos keveset látunk. Jó lenne talán még evés előtt és valami központi helyen tartani. A hangulat viszont remek, a nagyszénásiak vezetője szinte könyörög kis csapatának, 5 órakor indulniuk kellene.

dsc07296.jpg dsc07292.jpg dsc07315.jpg

Az évek során barátságok szövődtek, gyerekek, felnőttek járnak egymáshoz látogatóba, jönnek-mennek a levelek, újságok.  Kevés, ami elválaszt, egyre több, ami összeköt. Hamar eltelik a három nap, sűrű a program. Közben meglátogatom a régi szomszédokat, barátokat, a komáékat. Naponta élvezem a sokféle pékárut, finom kenyeret, joghurtot a kisboltból. De főleg az otthoni ízes beszédet, a szíveslátást. Minden ott folytatódik, ahol egy éve elhagytuk.

Sétálok az ismerős utcákon, a régi és új házak mellett egyre gyakrabban feltűnik egy harmadik kategória, az elhagyatott, romos házaké. A találkozó barátságos képei közé betolakodnak az elárvult porták. A mi generációnkból sokan elmentek a háború miatt, egyre kevesebb a gyerek. 15 éve még több mint hatszázan jártak a csernyei iskolába, ma alig 160 a létszám. És még mindig tart az elvándorlás.  De sokunkat hazahív a harangszó.

csernyei-napkelte.jpg

Netrikkancs

Thursday, June 19th, 2008

diakszaj.gif

Az ember a mai rohanó világban sokszor tehetetlenül csapkod a hírek áradatában. Szerencsére okos robotok összehordják nekünk a napi termést egy-egy hírportálra. Nekem a kedvencem a narancssárga, hajszálcsíkos hátterű Hírkereső.hu. Az oldal érdekessége, hogy pár percenként frissül, tehát percrekész lehetek a történésekből, ha rászánom a nap 24 óráját a sajtófigyelésre.  Ott aztán van minden, jobbos és balos média, kül és bel, sportlapok, tudósítások a tudományos világból, szexes – és álhírek, könnyűzenei rovat és persze az elmaradhatatlan bulvársajtó. Szóval egészen olyan, mint egy széles spektrumú újságosbódé az aluljáróban. Még a boldog emlékezetű rikkancs sem hiányzik. Az egészen fiatalok számára elmesélem, hogy amikor én még annyi idős voltam, mint most ők, és a pesti metró is még csak óvodába járt, az aluljárókban még nem laktak hajléktalanok, nem osztogattak szórólapokat és nem árultak százféle kacatot, a visszhangos helyek népszerű figurája volt a mozgó újságárus, vagyis a rikkancs.
A fickó, akinek harsány hangjával dobálóztak a szürke betonfalak, amint az újság főcímeit kissé felturbózva igyekezett növelni az eladott példányszámot. Emlékszik még rá valaki? „Esti a hirlaaaaap, itt a friss hírlaaaap! Kannibálok fogságából szabadult a szőke szépség! Estiahírlaaaap! Összeütközött két mozdony Alsó-Felsőn. Ittazújság! Megölte, feldarabolta és elégette anyósát a somogy megyei téeszelnök! Tesséktessék! Estiahirlaaaap!”

Ő volt tehát a rikkancs. A szenzációs hírtálalás nem valami modern találmány, már a 19. század végén is megpróbálták olyan törvénnyel szabályozni az álhírekkel történő “kereskedelmet”, miszerint a rikkancs csak az újság nevét és árát kiabálhatja. Persze hogy nem tartották be. A rikkancsok „merőben valótlan, szenzációt hajhászó hírek kikiabálásával iparkodnak a közönség félrevezetésével vételkedvet ébreszteni” – tiltakoztak a lapkiadók a rendőrségnél.*
Hasonló rikkancsmentalitás figyelhető meg az internetes napi hírek címeiben. A vastagon szedett, színes, nagyméretű betűk is a kiabálás látszatát keltik. Ami még nem volna baj, hiszen legalább zajártalom nem fenyeget. A megfogalmazások azonban legalábbis érdekesek. Azt hiszem, pár nyugdíjas rikkancs írhatja őket.
Máris mutatom a példákat A hírek régiek, de így visszatekintve talán még érdekesebbek. Vastag betűkkel a főcím, szerényebb dőltbetűs tipográfiával a valódi tartalom, ami még mindig nem biztos, hogy fedi az igazságot. A két sor között kotyogok én.

Negyvenezerért vitte a tüntetőket a Szabadság térre
A cím alapján meg voltam győződve róla, hogy ennyi a bére ma egy fizetett népvezérnek. Ám nem mindegy, hogy kapja, vagy adja.
A gyülekezési joggal való visszaélés miatt negyvenezer forint pénzbírsággal sújtotta a….

Kisiklott egy villamos a Gellért téren
A véres bűncselekmények, katasztrófák mindig vonzzák a borzongásra vágyókat. De itt arról van szó, lehet-e a sínen egy kerékkel kevesebb?
Kisiklott az egyik kereke csütörtökön egy villamosnak

Gyurcsány nem kap levegőt
Aha! Te is kárörvendőn vigyorogtál! Megérdemled a csalódást.
Mint a miniszterelnök blogjában írta: “ma még lélegzetvételre is kevés lesz az idő”.

Elfogták a szabolcsi szeszfőzdék rémét
Manapság minden gazfickót rémnek titulálnak, minden kisügyest sztárnak, királynak, istennek. Egyre jobban leértékelődnek a szavaink.
Elfogták a szabolcsi rémet, aki egy hónap alatt négy pálinkafőzőt rámolt ki.

Bevásárlóközpontban lőttek bűnözőkre a rendőrök
Na ez már tudatos félrevezetés, a menekülő autó, mint a technika csodája pedig sűrűn feltűnik a hírekben.
Több célzott lövést adtak le egy menekülő autóra a rendőrök Nyíregyházán

Mindenüket eladják romák a svéd álomért
Na most akkor mit jelent a minden szó? Mennyire is komoly az elhatározás?
…..hogy meg tudják venni a legolcsóbb repülőjegyet a fapados járatra. A házaikat viszont egyszerűen itthagyták….

A román kormány megbénította Pestet
Már majdnem megijedtem. Korai volt.
Óriási forgalmi dugó alakult ki a Hősök tere környékén a román-magyar kormányülés miatt.

Kiásták Császár Elődöt
Nem, nem exhumálás, csak egy lecsúszott DJ másodvirágzása.
A Cool most aztán nagyot dobott: előkaparta valahonnan ….Császár Elődöt.

Nem vették meg a zsidó kisfiút New Yorkban
Illegális gyermekkereskedelem? Á dehogy.
Nem kelt el Fehér László Kisfiú című olajképe

És az utolsó:

Hétszáz has ment az óceánjárón
Hastáncosnők jutalomüdülése? Torzó-szállítás? Esetleg drogkereskedelem? A valóság sokkal prózaibb.
Összesen 556 turista és a személyzetből 154-en kapták el a rendkívül fertőző gyomor- és bélbetegséget.

A tanulság mindebből az, hogy ha az ember csak a főcímeket olvassa el, rosszabbul jár, mintha semmit se olvasna.

* A bulvársajtó születéséről, a rikkancsokról és általában az újságírásról szól Buzinszkay Géza cikke ahonnan a fenti két sort kölcsönvettem.

_________________

Pesti apró

Thursday, May 8th, 2008

Járom a várost. Örülök, hogy egyre újul, szépül. Gyönyörködöm a felújított homlokzatokban éppúgy, mint a technika áldásaiban. És legeltetem a szemem a villamosra, vagy épp hamburgerre váró, érettségiző kamaszokon. Aranyosak a matrózruhás lányok, öltönyös fiúk, még akkor is, ha ünnepi gálájukhoz hátizsákot, tornacipőt, mp3 lejátszót viselnek. A Blaha Lujza téren találkozom valakivel, míg várok, eszembe jut a minap olvasott könyv, Ignácz Rózsa: Róza leányasszony. Laborfalvi Róza színésznő életéről szól, de megelevenedik benne a kor színésztársadalma, Blaha Lujza, Déryné, Szigligeti Ede, a magyar színház születése is.

majus-016.jpg erettsegizok.jpg 

A Rákóczi úton meglep egy okos közlekedési lámpa, mutatja a másodperceket, meddig tart a zöld jelzés még. Sajnos a könyvesboltban már nem vagyok ilyen lelkes, amikor a fiatalember unottan közli, hogy nem cserélheti ki a duplán kapott könyvet másikra, mert lejárt a 8 nap. A Burger King alkalmazottai kedvesebbek ugyan, de rémesen lassúak, és két adag ételhez csak egyetlen szalvétát kapunk.

A metróban, villamosokon egy csontvázra figyelek fel, hol biciklin száguld, hol a haját szárítja. Magnéziumtablettát kínál. Egy másik hatalmas reklám hasmenés elleni orvosságot tukmálna rám.

majus-023.jpg

Délutánomat már a budai oldalon töltöm, a Batthyányi téren, Nagyi palacsintázójában találkozom régi barátnőmmel. Mákos-meggyes és csokis-kókuszos palacsintát eszünk, és röpke két óra alatt elmeséljük egymásnak a legfontosabbakat. Érdekes barátság ez a miénk. Hajdanában, az első általánosban osztálytársak voltunk, majd ők vidékre költöztek. 18 évesen találtunk egymásra ismét, a főiskolán.

nagyi_palacsintazoja.jpg batthyanyi-ter.jpg orszaghaz.jpg

A Dunapart, a hidak, az Országház látványát sosem tudom megunni, de a Gellért-hegy oldalában Szent István hófehér lovasszobrát és a Gellért szálló előtti Szent Korona szökőkutat még mindig újdonságként nézegetem. A villamos nyitott ablakán át csinálok pár képet, és tervezem, hogy legközelebb meglátogatom a barlangkápolnát is. Gyönyörű ez a város, a sok szépség feledteti velem az aluljárókban, parkokban szutyokban hentergő, gyakran részeg hajléktalanokat, az épületek lábazatát, a vonatokat, támfalakat ellepő utálatos firkákat, az imitt-amott még megtalálható, vesekő-kirázó macskakövet is.

lanchid.jpg gellert-szallo.jpg majus-025.jpg

Következő állomásom a Kosztolányi Dezső tér. Itt másik barátnőmmel és férjével van randevúm. Utamba esik a Fehérvári úti iskola, ahová 8 éven keresztül jártam. Szépen rendbehozták, kapott egy jópofa tornyocskát is, lefényképezem, bár nehezen, mert a Körtéren épül a négyes metró, minden körüldeszkázva, por van és lárma.

majus-028.jpg

A Feneketlen-tónál örömmel látom, hogy a rémhírekkel ellentétben még nem fenyegeti a kiszáradás, igaz, a víz szintje 20-30 centivel alacsonyabb a megszokottnál. Elbambulok kicsit, eszembe jutnak az örsi gyűlések, számháborúk, játékdélutánok. No meg a szabadtéri színpad a nyári előadásokkal. Mögötte a templom, ahol bérmálkoztam.  

 b_legifoto_feneketlen-to-03.jpg  Feneketlen-tó légifelvétel

Az útkereszteződésben megint egy érdekes lámpára figyelek föl: beszél! Amíg zöld a jelzés, folyamatosan mondja egy kellemes férfihang, hogy át lehet menni, és még meddig tart.

Elérek a valamikori autóbuszpályaudvarra. Istenem, de sok órát töltöttem el ott gyerekkoromban. Érden laktunk, de Pesten jártam bölcsődébe, óvodába, majd Budán iskolába, hát naponta utaztam kétszer 20 kilométert. Ma ez már szinte nevetségesen hangzik, de akkoriban nagy távolság volt. A farmotoros Ikarus buszok nyögve, szuszogva mászták meg a dombokat, jó időben is másfél órás volt az út. Télen gyakran délre értünk be, megettem az uzsonnámat és indulhattam vissza. 

 A pályaudvar elköltözött rég, de az épület és a peron megvan, internet kávézó lett belőle. Tavaly a peronon kanapék álltak, alacsony dohányzóasztalokkal, takarók, párnák, szolgálták a kényelmet az egyébként roppant huzatos helyen. Most a “nappali” berendezése bekerült az épületbe, kint kerek kis asztalok, vidám narancsszínű székek és két tarka függőágy várja a látogatókat. Reformételeket árulnak, például répatortát. Én inkább a gesztenyepürét választottam.

 majus-035.jpg

A napom a pesti oldalon, Zuglóban végződött, ahol a teraszról egy modern templomtornyot bámultam meg, a Regnum Marianum Pengetornyát, ami úgy mered az égre, mint egy hatalmas ruhacsipesz.

2082.jpg ruhacsipesz.jpg

Majális a Dunaparton

Thursday, May 1st, 2008

Sosem voltam még igazi majálison. Gyerekkoromban kötelező volt az egyenruhás felvonulás, utána már nem nagy kedvünk volt más programokhoz. Vajdasági kis falunkban egyszer részt vettem az esti fáklyás meneten és tábortűzgyújtáson, Hollandiában meg nem ünnep a május elseje. Ma végre igazi majálison voltam Ercsiben, a Dunaparton. Már reggel fél nyolckor nyüzsögtek a szervezők, traktorok, teherautók szállították a sátrakat, asztalokat, padokat, főzőalkalmatosságokat. Állt az ugróvár,  dolgozott a vattacukorkészítő, rikító lila, kék, rózsaszín cukorfelhőket pöfögtetett.

Minden korosztály kivette a részét a munkából, a lányok a park fáit díszítették krepp-papír szalagokkal, a fiúk cipekedtek, sátrakat állítottak. Az asszonyok rendezkedtek, abroszokat, evőeszközöket pakoltak ki.  A bográcsok alatt már égett a tűz, a piruló hagyma nyálcsordító illatát tán a túlpartra is elvitte hátán a szél.  Körüljártam a helyszínt, lefényképeztem az első világháborús katonai emlékművet, a második világháború 360 helyi áldozatának állított emlékoszlopokat, és a hajósok, vízimolnárok emléktábláját is.  A szervezők hamarosan végeztek az előkészületekkel, és a 10-12 sátor közötti tér megtelt bámészkodókkal.

majus-067.jpg majus-068.jpg majus-136.jpg

majus-098.jpg majus-072.jpg majus-129.jpg

Példamutató az összefogás és a lelkesedés. A polgármester gondoskodott a rendről, szervezésről, pénzt is biztosított a majálisra, ünnepi beszéddel is készült.  Az MSZP sátránál piros léggömböket osztogattak a gyerekeknek,  gulyást főztek, palacsintát hoztak. A nyugdíjas katonák flekkent sütöttek, pogácsát, bort mértek, a Eötvös József Nyugdíjas Klub asszonyai házi süteményeket árultak. Az Egészséges Életmód Egyesület önkéntesei vérnyomást, vércukrot, testzsírt mértek, teát, egészséges rágcsálnivalókat kóstoltattak.  Közvetlenül a parton, a kompkikötőnél a hajósok állították fel a sátrukat, náluk is rotyogott már a bográcsban valami. Árultak még napszemüveget, búcsúi bazárárut, kézműves és kozmetikai terméket. A helyi Zorica Rác Kulturális Egyesület zenével, kólóval szórakoztatott,  szerb süteményeket kínáltak. Két ügyeskezű hölgy a kicsiknek festett szebbnél-szebb maszkokat. Megérkeztek végre a Barátok közt című közkedvelt sorozat színészei is, fáradhatatlanul osztogatták az autogrammokat, játszottak, fényképezkedtek a gyerekekkel.

majus-089.jpg majus-100.jpg majus-142.jpg

autogramm.jpg barbi.jpg majus-128.jpg

Délután jó műsor volt a színpadon. A Napfény óvoda pedagógusai a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj című mesejátékkal szórakoztatták a közönséget.  A Harcművészeti Egyesület is bemutatót tartott, majd a Zorica rác tánccsoport és a Vivat Bacchus kórus is szerepelt. Mindenki jól szórakozott, az időjárás egész nap kitartott, a nap melegen sütött,  a Duna hullámai locsogtak, és a dombtetőn őrt állt felettünk a templom.

zorica-kolo.jpg templom.jpg majus-138.jpg

A tökéletes férj

Tuesday, April 29th, 2008

Nagyon szép napom volt tegnap. Tart még a gyönyörű napos idő, a vakációból is van még, és drága húgomtól színházjegyet kaptunk anyuval névnapunkra.  Isten a tudója, milyen régen voltam színházban, legalább egy évtizede.

Kicsíptük magunkat és az ötórási vonattal bementünk Pestre.  A terézvárosi utcákat róva feltűnt, hogy egy szolárium mellett egy kis utazási iroda van, mellette ingatlanközvetítő, ismét szolárium, és így tovább. Az egyhangúságot néha megtöri egy-egy kínai “ócó” kifőzde, vagy gombócda.

Egy jópofa táblát is láttam a Dog-boxok felett:

bal_menu_1.jpg 

“Még egy terézvárosi kutya sem képes maga után takarítani”

Pár sarokkal odébb, már a művésznegyedben, régiségboltok és igazi kávéházak előtt járva jutottunk el Nagymező utcai Radnóti Színházig.

Odabent meglepődtem kicsit a méreteken, a nézőtér is szűk és pici, a színpad is alig szobányi. A bordó függönyt már felhúzták, ám látnivaló nem sok akadt. Hét órakor mobiltelefonok csengőhangja szólt a hangszórókból, megkérve a kedves közönséget, némítsák el készülékeiket. Erre bizony szükség volt, mert akadt fontos elvtárs, akit még az utolsó percben is hívtak.

Megkezdődött az előadás, és én egyszeriben elfeledtem, hol vagyok. Nem volt nehéz, hiszen szinte belecsöppentünk a cselekmény kellős közepébe.  Oscar Wilde vígjátéka,  Az ideális férj egy fogadáson kezdődik. A szereplők és a felszolgálók ott jártak közöttünk, ügyesen megnövelve ezzel a játékteret és bevonva bennünket is a komédiába. Rengeteget nevettünk, és gyakran bólogattunk is, hiszen az emberi természet, a politikai küzdőtér és a szerelmi harcmező az elmúlt száztíz évben mit se változott.

Szombathy Gyula lord Caversham szerepében, és Lengyel Tamás Arthur Goringként kiváló, teljesen hiteles alakítást nyújtott, de a többi színész is nagyszerű volt. A főkomornyik is tetszett, az az igazi karótnyelt típus, aki arisztokratább a gazdáinál. Hirtling István alakította a külügyminiszter helyettesét, mint címszereplő, eszembe juttatott pár mai politikust.

A rendezés Valló Pétert dícséri. Hihetetlen, ahogy szinte a semmi közepén, néhány asztal, kanapé, szék, esernyő, fűnyíró szimbolikus segítségével vittek bennünket a történet helyszíneire.

Örömmel láttam, hogy rengeteg fiatal is volt a nézőtéren, bár többségben nők. Lehet, hogy anyák napi ajándékul kapták a jegyet a párjuktól. Nem is lehetett okuk panaszra, mert a két főszereplő úr többször is fehérneműre vetkőzött és karnyújtásnyira csáboskodott az orrunk előtt :D

http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?id=404&cid=4203

Éjfélre értünk haza, fáradtan, de egy szép élménnyel gazdagabban.  A vasút utcája végig orgonafasor, az éjjeli csendben a virágillattól részegen dalolt egy fülemüle.

majus-050.jpg

Itthonról jelentem

Saturday, April 26th, 2008

mama-kepek-495.jpg

Jelentem, itthon vagyok megint. Az idő gyönyörű, a levegő orgonaillattal terhes. Mondtam már, hogy az a kedvenc virágom? Itt – mióta a határt átléptük – mindenfelé csak orgonát látok. Fehéret, lilát, szimplát és duplát, bokrot, fát, sövényt. El vagyok ragadtatva és amelyiket szaglótávolságban megközelíthetem, mélyeket szippantok az illatából. A piacon is ott árulták a nénik, hatalmas csokrokat száz forintért. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Persze közben mérgelődnöm is kell, mert  néhány év alatt 4 orgonafácskát is ültettem hollandiai kertünkbe, nőnek, lombosodnak, de virágot egyik sem méltóztatik hozni.  Csakazértsem. Itt bezzeg! Némelyik fácska térdig sem ér,  mégsem látszik a levele a rengeteg virágtól.  Bosssszantó.

Ma jót mulattam három árcédulán is. Női kosztüm – hirdette az egyik. Pár lépéssel odébb találkoztam a női melltartó felirattal, majd a kerti gereblye elnevezésre csodálkoztam rá. Általában a fordítottján szoktam füstölögni, a betűk, szótagok elspórolásán. Jelen esetben a felesleges információ késztetett nevetésre :P

A piacon vettem tíz könyvet 500 forintért.  A szép napsütésben ma egészen megpirult az orrom.

Reggelire melegszendvics várt,  a piacon kürtős kalács. Ebédre sóska, újkrumpli, tükörtojás, vacsorára körözött és piros retek volt.  Közben narancs, eper, körte. El vagyok kényeztetve.

Azok a régi márciusok

Saturday, March 15th, 2008

koki.jpg

Mint a legtöbb ünnepen, ma is orvul szobámba lopódzik a nosztalgia. Megül egy homályos sarokban, s ha kicsit nem figyelek, nyirkos ujjait a torkomra fonja. Elfogy a levegőm,  homályosan látok. Eszembe jutnak régi márciusok. A kézimunka-órán nemzetiszínű szalagból ügyetlen ujjaink girbegurba kokárdát idomítottak.  Büszkén viseltem az olcsó sötétkék nylonköpeny zsebére tűzve. Aznap vajas-mézes kenyér volt az uzsonna a megszokott zsíros vagy margarinos helyett, és egy kekszet is kaptunk mellé. Nagyobbacska koromban jó szavaló voltam, ünnepi ruhában, vörös nyakkendőben álltam a színpadon, Petőfi verset mondtam.  Az énekkarban, színjátszó körben is szerepeltem.  Ez mindig jó nap volt, siker, taps, az ünnep és a tavasz megrészegített bennünket, még a notórius rendbontók is megszelidültek kissé.

Szerettem Petőfit, ma is szeretem.  (more…)

Budapest téridőben

Sunday, December 30th, 2007

Csudaszép karácsonyi ajándékot kaptam. A sok kedves könyv között találtam egy rendkívülit is.  Pusztai Ervin az író, Visontay Péter a fényképész, a címe pedig Budapest téridőben.  Már az első mondatok rabul ejtenek. Muzsikálnak a szavak, és fejreáll a logika. Abszurditások kacsintanak rám, játék a szavakkal, gondolatokkal, múlttal és jelennel, nem elmesél, de láttat és mindezt valami furcsa nézőpontból. Tökéletes összhangban a képekkel, amik ugyancsak messze esnek a bédekkerek, képeslapok, digitális turistafotók világától.  Sosem látott részletekre nyitnak szemet, voyeur módon lesnek be egy épület vagy híd szoknyája alá, vagy öntelten néznek le egy királykék tetőről a díszletté merevült utcákra. Olyannak mutatják be Budapestet, amilyennek még nem láttam.

(more…)

Halló

Tuesday, November 6th, 2007

Jó pár éve már annak, hogy magyar mobiltelefont akartunk venni Budapesten, a Lurdy házban. Nem volt különösebb oka a hely választásának, épp arra jártunk. A bevásárlóközpontban több szolgáltató is működött. Az elsőnél mindjárt azt a választ kaptuk, hogy : nem lehet, csak magyar állampolgárok vehetnek. Mutattam a magyar útlevelet, de hiába, ha nem volt személyi igazolvány, lakcímbejelentő stb. Elhajtottak, nem is túl udvariasan. Másodiknál dettó. Végre a harmadik cégnél  egy jó üzleti érzékkel megáldott fiatalember segített rajtunk, telefont ugyan nem tudott adni, de feltölthető SIM kártyát a húgom nevére, címére igen. Így lett magyar mobilszámom. Azóta is őrzöm a rengeteg papírt, amit kaptam a körömnyi kis chip kártyával.

 Most eszembe jutott az akkori tortúra. Lejárt ugyanis az előfizetésem a holland mobilra,  és cserélni is akartam a szolgáltatót egy olcsóbbra. Megrendeltük interneten a Telfort mini csomagját, havi 100 percet beszélhetek, 5.95 euróért. Pár perc múlva mailben visszaigazolták a rendelést. Másnap felhívtak a vezetékes telefonon, tényleg  én rendeltem-e? Aztán megint mail jött, amiben bejelentették mára a szállítást. Délben be is futott a futár egy jókora dobozzal.  Útlevélellenőrzés, bankkártya bemutatása, szerződés aláírása után megkaptuk végre a dobozt.  Tele volt buborékos nylonnal, törésvédelemként.  Legalul egy A4-es papír a telefonszámmal, és egy gondosan leragasztott kis borítékban végre megtaláltuk a kártyát is. Innen már csak egy lépés volt a siker.  Ha pisztolyt akartam volna venni, lehet, hamarabb végzünk :P


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer