Apoetéka

Zonde=bűn, bok=bak  zondebok tehát bűnbak.

Sok fórumon vitáznak mostanában egy Maria Mosterd nevű fiatal nőről, aki középiskolás lány korában egy marokkói származású fiatal strici karmai közé került. Maria anyjával és húgával élt, hétköznapi, kissé unalmas életet. Kalandra vágyott, a szürke iskolai hétköznapok megédesítésére. Csodálta a téren lézengő srácokat, akik oly szabadok voltak, mint a madár. Aztán  megszólította az egyikük, Manou… és minden megváltozott. Négy évig tartott a kapcsolat, a lány prostituált lett és sok mindent látott, a drog-, fegyver- és leánykereskedelem mindennapjaiból. Szerette az ő Manouját, de tartott is tőle, hiszen ebben a társaságban mindennapos volt a fizikai és lelki erőszak.

Élményeit egy sikerkönyvben írta meg, Echte mannen eten geen kaas/Az igazi férfiak nem esznek sajtot címmel. Hamarosan megjelent az anyuka könyve is, a másik oldal szemszögéből. Mondhatni befutottak a hölgyek. De nincs az a háztartás, ahol egy kicsit több pénznek ne tudnák hasznát venni, Maria most pereli volt középiskoláját, amiért nem ügyeltek rá kellően, nem vették észre, mibe bonyolódott. 75000 eurót szeretne kasszírozni. Ez viszont már sokaknál kiverte a biztosítékot, hiszen ilyen alapon a jó édes mamáját is perelhetné, aki nem kérte számon, hol kódorog iskola után/helyett? Tipikus példája a felelősség áthárításának. Ez a példa úgy látszik, kezd hozzánk Amerikából átszivárogni, ahol dohánygyárakat perelnek dohányosok, McDonalds éttermet elhízottak, hiszen a bűnbakkeresés az ügyvédeknek rutinmunka és zsíros konc, a “károsultaknak” pedig győzelem esetén biztos kenyér.

 Maria és Lucie Mosterd a könyvbemutatón

Úgy tűnik, Mariának nem vált kárára ez a tapasztalat, hiszen a könyvét mindenki dícséri, tehát nyilván tehetséges. Most éppen Indiában utazgat, élményeket gyűjt második könyvéhez, melynek címe Bindi. Remélem, a kártérítést nem kell az iskolának kifizetnie, hiszen ha ez példaértékű lenne, az iskolák az amúgy is szűkös anyagi forrásaikat nem győznék mindenféle mondvacsinált “veszélyeztetésre” kifizetni.  Kinek az uzsonna ártana meg, kinek a tornaórán görbülne haja szála, élelmes ügyvédek meglátják a pénzszerzés lehetőségét hamar. Az egészségügyet már régóta fosztogatják, az oktatási intézmények még szűz terep.

Ps. Akad, aki megkérdőjelezi még a szerzőségét is, hiszen saját és anyja állítása szerint 12-16 éves kora között alig járt iskolába, kezelhetetlen, vad kamasz volt. A könyv pedig az olvasók és a kritikusok szerint is remekül megírt bestseller.

Maria honlapja

Kaptam egy könyvet karácsonyra : Mindennapi tárgyak nem mindennapi szerepben, ez a címe.  ABC-rendben sorakoznak háztartásunk eszközei,  illetve az elvégzendő feladatok, így az ablakmosással kezdtem a gyorstalpaló tanfolyamot. Tehát ablaktisztításhoz nem kell drága készítményeket vásárolni, kitűnően megteszi az ecetes, ammóniás víz. Eddig rendben is van, nagyanyáink is pucoltak valahogy ablakot. A dolog akkor kezd érdekes, sőt vicces lenni, amikor megtanuljuk, mi mindenre jó az ablakmosó folyadék.  Sorolom: ékszerek tisztítására, makacs foltok eltávolítására, ujjra szorult gyűrű fájdalommentes lehúzására, rovarcsípések kezelésére.  Tehát sok mindenre, kivéve az ablakmosást.

Másik kedvencem a kukoricakeményítő. Ennek két oldalon 15 különböző felhasználási módját ismerteti a szerző, például szárazsampon kutyára, összeragadt mályvacukrok szétválasztása, csótányirtás és … na ki találja ki?  Természetesen ablaktisztítás. Leghasznosabbnak  mégis a túl sok bútorfény felitatása címszó alatti pár sort találtam. El is képzeltem a dohányzóasztalt, amin végigöntöm a bútorfényező folyadékot, majd a felesleget felitatandó meghintem a keményítővel.  A tanácsokat kreatívan kiegészítettem: fogom a macskát és letörlöm vele az asztallapot borító katyvaszt.

Csudaszép karácsonyi ajándékot kaptam. A sok kedves könyv között találtam egy rendkívülit is.  Pusztai Ervin az író, Visontay Péter a fényképész, a címe pedig Budapest téridőben.  Már az első mondatok rabul ejtenek. Muzsikálnak a szavak, és fejreáll a logika. Abszurditások kacsintanak rám, játék a szavakkal, gondolatokkal, múlttal és jelennel, nem elmesél, de láttat és mindezt valami furcsa nézőpontból. Tökéletes összhangban a képekkel, amik ugyancsak messze esnek a bédekkerek, képeslapok, digitális turistafotók világától.  Sosem látott részletekre nyitnak szemet, voyeur módon lesnek be egy épület vagy híd szoknyája alá, vagy öntelten néznek le egy királykék tetőről a díszletté merevült utcákra. Olyannak mutatják be Budapestet, amilyennek még nem láttam.

(Bejegyzés olvasásának folytatása »)