Trip to Mexico

 Puerto Escondido és Oaxaca között a távolság csak kb 240 km. Úgy voltunk vele,hogy ez igazán nem sok, fura volt, hogy mindenki 6 órás útról beszélt, de ezzel nem törődvén, szép kényelmesen fürdőztünk még egyet az óceánban, majd délután 3 órakor kocsiba pattantunk és elindultunk Oaxacaba.Szomorú szívvel búcsúztunk a Csendes óceántól, hisz az ott töltött 2 és fél nap pillanatok alatt eltelt és a hely teljesen magával ragadott minket.Úgy számoltuk, hogy kb fél 7kor sötétedik, tehát az út nagy részét mondjuk 3/4-ét biztos megtesszük így világosban, egy kis éjszakai vezetés meg csak belefér…Hát az útviszonyok minden várakozást felül (vagy inkább) alulmúltak… A tengerparttól fel kell menni 2000 méter magas hegyek közé, állandó szerpentin és tengelytörő kátyúk mellett, a falvakban meg minden tele topes-szel (fekvőrendőr).Tehenek, szamarak, kecskék mászkáltak szabadon az út mentén, időnként az úton is. Az út mellett hatalmas kerítés védte a vadállatokat a forgalomtól. Viszont ezek a félnomád háziállatok közvetlenül az út mellett kóvályogtak, elég sanyarú körülmények között. Rengeteg autóból kihajított szemetet lehetett itt is látni, de sajnos ez jellemző volt Mexico nagy részére. Próbálják a szelektív hulladékgyűjtést bevezetni, de a siker egyenlőre még várat magára.Az út sok helyen szakadék mellett vezetett, minden komolyabb kanyarban keresztek sorakoztak. Úgy éreztük, átlagon felüli tempót autóztunk béreltchevrolet-tünkkel, (ami egyébként inkább daewoo volt), saját autóval ezt az utat biztos nem vállaltuk volna be, igazából csak a defekttől tartottunk, de szerencsére chevy-daewoounk jól bírta a kiképzést, igaz, én autót 20ezer km-rel még ilyen romos állapotban nem láttunk… talán ha egyszer álltunk csak meg múltak az órák és alig akartak fogyni a kilométerek, jó esetben 40-50 km/h átlagsebességet lehet itt összehozni. Szép lassan ránk sötétedett még vagy 80 km lehetett hátra, mikor pont egy fekvőrendőrön előztem egy lassabb autót, aki ránk dudált majd átszólt a sofőr, nagyon segítőkész volt, mondta, hogy ha oaxaca-ba szeretnénk menni, akkor forduljunk vissza, mert az utat elmosta az eső, és csak egy másik (kerülő)úton tudunk eljutni a városba.Megköszöntük az infót, a biztonság kedvéért megkérdeztünk mást is, de sajnos megerősítették a hírt. Így hát visszafordultunk, pár kilométer visszafelé,majd 25 km kátyús-poros földút (éjszaka) a semmi közepén, bár elég komoly szembeforgalom volt, na itt aztán tényleg kapott a kis járgányunk, de végül leküzdött minden akadályt és este 9-10 között megérkeztünk Oaxacába, találtunk egy kedves kis szállást, betoltunk néhány quesedilla-t sörrel öblítve és feldőltünk.Másnap reggel újra bepattantunk kis autónkba és a Monte Alban piramishoz mentünk. A piramisok közül szerintem ez az egyik legizgalmasabb, szép a kilátás, szerencsére kevés turista volt. Délután leadtuk az autónkat, San Cristobalból jöttek érte, majd egy kis városnézés, végül este a főtéren vacsiztunk. Oaxaca hangulatos kis város, a Mezcal fellegvára, talán picit San Cristobalhoz hasonlóan ez is kissé bohém hely, színes házakkal. A főtéren pezsgő élet van esténként, már már fura volt ha 1-2 percen keresztül pont semmit nem akartak eladni nekünk (ez egyébként Mexikó városra is igaz). Senkit nem érdekel, ha épp az étteremben ülsz és eszel, illetve simán előfordul, hogy egy óra alatt ugyanaz az árus 3-4szer is odajön. Az áruk a textíliáktól kezdve, csoki, rágó, cukorka, fa faragványok, nyaklánc, cd lemez, valami műanyag játék kütyü - bármi lehet.Az értékesítés alól a gyerekek sem menekülhetnek. Rengeteg picivel találkoztunk az út során, akik alig voltak 5-6 évesek és még éjszaka is az utcákat rótták, csak hogy  egy kis pénzhez jussanak.A következő napon a piacot látogattuk meg, nagyon hangulatos, rengeteg kajával, gyógyfüvekkel, sajttal, csokival, húsokkal, zöldséggel, illetve mindenféle ajándéktárggyal. Az étkezde rész tényleg nagyon kalandos, itt ebédeltünk, majd délután újból buszra pattantunk és Mexikó városba jöttünk.Itt volt az egyetlen előre lefoglalt szállásunk, annyi minden rosszat hallottunk a városról… Mondjuk így azért sokkal egyszerűbb volt.A Zocalo közelében laktunk, a Madero utcában, ez kb. olyan mint ha Budapesten a Váci utcában laknánk, vagyis teljesen központi helyen. Innen könnyen végignéztük a közelben lévő kötelező látványosságokat, templomokat, stb. Érdemes a Latin toronyba felmenni a kilátás miatt, így az ember kicsit könnyebben tájékozódik.Délután metróval jutottunk el az Antropológiai múzeumba.  Majd a Rossa negyedben vacsoráztunk egy kellemes bélszínes fajitas-t egy üveg argentin vörösbor kíséretében, mivel kint ültünk az utcán könnyen szemügyre tudtuk venni a különböző árusok mozgását, a rengeteg homoszexuális párocskát, illetve az öltönyös bűnöző kinézetű fiatalembereket, akik a közeli night club-okba kerítették a látogatókat. (Izgalmas volt egy vörösboros poháron keresztül szemlélni az utca nyüzsgését).Összességében Mexikó város rendkívül pozitív csalódás volt, a város azon néhány része ahol mi megfordultunk igenis biztonságos (nem hiszem, hogy bármely európai fővárosnál veszélyesebb lenne), rengeteg rendőr van minden kereszteződésben, metró megállóban, bank- ékszerüzlet előtt, parkban, mindenhol… Döbbenet, hogy mennyire élhető város kb. 18 milliós lakossággal… A metró pedig kifejezetten jó. 3 pesó kb 50 forint egy jegy, ezzel egyszer átmegy a kapun az ember, és akármennyit utazhat, átszállhat a 12 metró vonalon. A metróvonalak más színűek, és minden megállónak van egy kis piktogramja, ami vagy állat- épület, stb. bármi lehet, de így nagyon könnyen lehet azonosítani, hogy hol vagyunk- hova megyünk. A mertron is zajlik a kereskedelem. Minden kocsiba találkoztunk valamilyen árussal és teljesen mindegy volt, hogy mit árult, minden 10 pesóba (kb.200 Ft-ba) került. JA mai napot egy kiadós reggeli után (ahol premier plánban láttunk egy helyi tüntetést, ami teljesen veszélytelennek tűnt) 3 metró átszállással plusz egybusszal eljutottunk a Tehotiuacan piramisokhoz (nap és hold piramis) itt töltöttük a fél napot. Hatalmas terület barangoltunk, be és nagyon elfáradtunk.Most a hazaútra készülünk, pakolunk, vettünk plusz egy táskát és próbálunk úgy pakolni, hogy ne legyen túlsúlyunk. Jöjjenek a képek! Köszönjük mindenkinek a figyelmet, reméljünk, hogy az igencsak lerövidített, néha kissé összecsapott beszámolóinkkal, sikerült az utazás szépségeiből-izgalmaiból egy kis ízelítőt adnunk!Szandi & Miki

Az elmúlt héten (Belize-Guatemala) igencsak elfáradtunk, ezért az volt a tervünk, rövidítünk egy picit az útitervünkön. (eddig 9 helyen éjszakáztunk…) Így kocsiba ülve Puerto Escondido felé vettük az írányt. Ez kb. 700 km San Cristobaltól. Ami alapvetően nem tűnik soknak, de amikor minden kis faluban 5 olyan fekvőrendőrön kell átmennünk, ahol majdnem meg kell állni, a hegyekben hatalmas tejköd volt, semmi nincs kitáblázva, Tuxla városában kb 6szor kellett megkérdeznünk a helyes írányt, hogy végre kijussunk a városból (amúgy mindenki nagyon kedves és segítőkész), szóval nem volt egyszerű, meg menet közben ránk is esteledett, és éjszaka a kanyargós országúton, néha dupla pótkocsis kamionokat is előzgetni szintén nem veszélytelen, így hát Salina Cruz városában töltöttük az éjszakát. Itt nincs túl sok látnivaló, úgyhogy egy kényelmes ébredés után indultunk tovább a hullámairól ismert híres szörf paradicsomba. Délután érkeztünk meg, végignéztünk néhány szállás lehetőséget, majd egy elég jót sikerült szépen lealkudni (ez lett az eddigi legjobb szállásunk, ráadásul egész jó áron). Az utca 10 méterre van az erkélyünktől, a kertben mangó-banán-és kókusz fák találhatóak, és egy kis medence is van. Az óceánpart közvetlenül az út túloldalán van. Hatalmas a beach, széles és nagyon hosszú, teljesen tiszta, és hatalmasak a hullámok. A kiírások szerint a világ első három szörfparadicsoma között található ez a Zacatela beach. Így hát kénytelenek voltunk mi is szörf deszkára pattanni. Az a helyzet, hogy ez nem egy egyszerű sport. A szörfoktatónk segítségével sikerült ugyan párszor ráállni a deszkára, de inkább a jóval egyszerűbb buggy-boardra váltottunk. Szuper éttermek veszik körül a partot, jókat ettünk, illetve a következő napra búvárkodást szerveztünk. Mindjárt reggel kihajóztunk először bálnanézőbe, de sajnos bálnával nem találkoztunk, csak néhány vízből kiugráló rájával és teknőssel. Valamint fogtunk 2 makrélaszerű halat. Délután merültünk, gyenge áramlatban viszont a hullámzás okozta vízmozgás óriási volt, még 18-20 méter mélyen is ide-oda sodort minket a víz. A látótávolság - korallok a Karib tengerrel nem összehasonlíthatóak, viszont halban lényegesen gazdagabb itt a tenger. Izgalmas volt látni ahogy a merülésvezetők egy polipot rántott ki a sziklák közül, és a kezében tartotta néhány fénykép erejéig.Lassan indulunk tovább Oaxaca-ba, csak még egyszer megmártozunk az  óceánban. Eddig ez a hely volt a legkellemesebb, szuperül tudtunk itt pihenni, gyönyörű a beach, amúgy pedig ez egy igazi party hely, esténként utcai karneválokkal, tuning autó felvonulással, hangos zenével. (de kb 9 órakor minden elcsendesedik…)

Újra itt vagyunk néhány napnyi beszámolóval Sorry mindenkitől, hogy kicsit elmaradtunk a beszámolónkkal, Guatemalaban elég nehezkes a net, ugye nekünk wifi-re van szükségünk, ez hol van- hol nincs, helyenként meg konektort nem találunk. Illetve minden nap végére elég fáradtak vagyunk, az elmúlt héten állandóan 5 és 6 között kelltünk reggel…Tikal nagyon szép volt, nem csak a piramisok, de a dzsungel élővilág is gyönyörű, majmok, különféle madarak, stb. És persze külön kaland volt a 70 méter magas piramis meredek lépcsőn történő megmászása. A délutánt (Valentin nap) a romantikus Floresban töltöttük, majd vártuk az esti buszunkat.Örömmel jelenthetjük, hogy túléltünk az éjszakai buszozást Folresbõl Guatemala citybe, bár kockára fagytunk mert a buszban lévõ légkondi végig ontotta magából ránk a hideget. Egész eddig utazásunk során kifogástalanul voltak az utazások és a csatlakozások megszervezve, és lebonyolítva. Általában még a hotelben lehetõségünk nyílik megvásárolni a következõ utazáshoz a jegyet, legtöbbször a szállásra jönnek értünk, és a következõ csatlakozás is már ott vár ránk az út végén, nekünk csak át kell másznunk a másik buszba. Ez nagyon nagyon szuper! Ciudad Guatemala a fõváros, és ide hajnalnaban érkeztünk meg, de szerencsére csak néhány percet maradtunk, és a következõ buszból néztünk végig a város hétfõi ébredezését. Hatalmas város, óriási forgalommal, rengeteg amerikából leselejtezett, és felújított iskolabusszal, amik nagyon nagy robajjal száguldanak végig at utcákon, elõzgetnek, leszorítják egymást és hát ebbõl is látszik, hogy a sofõrök nem a türelmükrõl híresek. :)Innen Antigua nevû mesés kis városba utaztunk, ahol sajnos csak néhány órát tudtunk eltölteni. A város tele van macskaköves utcácskákkal, színes házakkal, rendezett tiszta terekkel, gyönyörû parkokkal. Számora a Zorró címû filmben látható városra emlékeztetett. Még az itteni MCDonalds és Burger King is a városképhezhez passzoló módon lett kialakítva. A város több vulkán öleli körül és az egyik közûlük még mûködik is. Aktuális utitársaink (2 svéd lány) fel is mentek a tetejére. Sajnos a mi idõnkben ez már nem fért bele. Érdekes, hogy rengeteg hozzánk hasonló fiatal utazik így, ahogy mi. Van akkiket már látásból ismerünk, és már több városban összefutottunk vagy utaztunk velük. Van akik párban, vannak akik nagyobb társasággal vágnak nekik ezeknek a kalandoknak de tobb emberrel talalkoztunk (lanyokkal es fiukkal egyarant) akik teljesen egyedul utazgatnak igy, es menet kozben neha egy egy tarsasaghoz csapodnak rovidebb idore. Amig az ember nem probalja, el sem tudja kepzelni mennyire jo tud lenni egy ilyen utazas.Antiguat pár ora alatt korbejartuk, es indultunk tovabb az onnan eszak nyugatra talalhato Atiklan to partján fekvő Panajachel nevű városkában. Sofőrünk nagyon nyugodt vérmérsékletű volt, elég visszafogottan vezetett, de néhány búszsoför elég elképesztő dolgokat művelt a régi amerikai iskolabusz formájú járgányával. Az utak néhány helyen nagyon rossz állapotúak (pl. a Belizi határ után) de nagy többségében teljesen új kifogástalan minőségüek, és sok helyen építik illetve szélesítik őket. (Persze a topes-ek mindenhol megtalálhatóak )Panajachelbe a főútról kell leereszkedni, itt azért igen szegény körülmények között élnek az emberek. Maga a kis város annyira nem tett nagy hatast rank, Antigua sokkal izgalmasabb. A tó viszont gyönyörű vulkánokkal van körülvéve, és több kis város is található a partján. Itt a a szallasunk szuper volt.Egy kis kitérő a szállásokról illetve árakról, pénzről:Mexikóban még viszonylag könnyen ment a dolog, a bal zsebemben voltak a dollárok, jobb oldalt a peso. Mexikóban nagyon kedvező áron lehet enni, viszont a yucatán félszigeten a szállások egész drágák tudnak lenni 50-100 usa dollár / éj /szoba. Belizeben megjelent a harmadik zsebemben a Belizei dollár, ami fél usa dollárnak felel meg. Itt az élelem és a szállás is egész elfogadható árú volt, bár itt volt a leglepattantabb szállásunk. eddig viszont a merülés az teljesen irreálisan drága volt. Guatemalaban quetzal nevű pénz van, 1 dollárért 8-at lehet kapni, bár az elején 5öt akartak adni a pakisztáni pénzváltók, még belizben, aztán egyre jobb árfolyamokat kaptunk. Állítólag Guatemala olcsó, ami részben igaz is, szállást 10-20 usd körül lehet szerezni, így itt ezért picit többet fizettünk, de itt volt eddig a legjobb szállásunk. Viszont az éttermi kaja nagyon drága a mexikói árak 1,5 szerese, és nem is annyira jó- változatos mint a mexikói.Még Panajachelbe érkezvén megismerkedtünk egy helyi sráccal, aki segített szállást találni, majd vele szerveztük a turánkat a San Pedro vulkánra. Reggel 6kor találkoztunk a szállásunk előtt, hajóval átkeltünk a tó másik oldalára San Pedro városkába, magunkhoz vettük kellű mennyiségű élelmet és banán piskóta szerű sütit, és elindult a hegyre. A srác rohant fölfelé, nagyon komoly tempót diktált. A vulkán több mint 3000 méter magas, hogy pontosan mennyi azt nem tudjuk, (majd utánnanézünk) hol méterben, hol mérföldben mondott számokat. Tudtuk, hogy nehét túra lesz, de ez tényleg durva volt, pedig nem vagyunk teljesen puhányok… Nagyon meredeken szaladtunk szinte fölfelé a dzsungelben, kávé cserjék, és avokádó fák között, majd teljes dzsungel növényzet között. Kb 2 és fél óra alatt értünk föl a tetejére, percekre álltunk csak meg, mikor már tényleg nem kaptunk levegőt… A kilátás csodálatos volt, a visszaút nagyon kellemes, szedtünk avokadót. Szuper és egyben nagyon fárasztó nap volt. Másnap reggel 7kor jött értünk a busz ami visszahozott minket Mexikóba, San Cristobalba. 5 éve jártam útojára itt, elképesztő, hogy mit fejlődött ez a város, nagyon hangulatos művész hely, kis utcákkal, indiánokkal, szuper éttermekkel, piaccal, tarka-barkára festett házakkal.Elhatároztuk, hogy a hátralévő egy hetünket pihenéssel töltjük, és elég volt a buszozásból, így alig 1 órája kibéreltünk egy autót 5 napra, és lerövidítettük az útitervünket.A következő napokban Oaxaca-ban, Puerto Escondido-ban és a környéken leszünk.href=”http://goglobe.hu/blog/tortugas/files/img_5000.JPG” title=”Gyümölcsök”>

Még egy napot eltöltöttünk Tulumban, a tengerparton félnomád körülmények között, szuper kaja mellett, illetve ellátogattunk a Tulum melletti Grand Cenote-ba, úszkálni picit. Itt snorkelezve csodáltunk a víz alatti barlangrendszereket, amik az egész Yucatán félszigetet behálózzák.Másnap reggel dél felé vettük az írányt, először Chetumal-ba buszoztunk kb 4 óra alatt, itt buszt váltottunk, és Belizbe indultunk. A határátkelés simán ment, bár néhányan felháborodtak rajta, hogy csak akkor lehet mexikót elhagyni, ha 200 pesót fizetnek fejenként. (kb 4000Ft) A határon gyalog kell átmenni, itt is, és Guatemalánál is, a busz utánnunk jön. Belizeben  többnyire feketék élnek, angolul beszélnek, és még a szemük sem áll jól. Néhányan beszélnek csak spanyolul, rajtuk többnyire látszik, hogy latinók. Ezenkívül a hajóállomáson az üzletekben pakisztániak dolgoztak, illetve néhány kínaival is lehet találkozni. A helynek kicsit Harlem feelingje van a lakók miatt, minden elég lepukkant, mindenki leszóllít, és egyáltalán nem bizalomgerjesztők az emberek. Belize city állítólag a kolumbiából származó kábítószerek legnagyobb elosztóhelye… Hajóval Cay Coulker szigetre mentünk, itt kerestünk gyorsan szállást, és lefoglaltuk a másnapi búvárkodást, illetve megvacsoráztunk. A hely egy pici 1 mérföldes hippi -raszta sziget, tele Bob Marley hasonmásokkal. Kicsit kalóztanya érzése is lehet az embernek. Reggel fél 7kor újra kitötőben voltunk, 2 és fél órás út a Blue Hole, ahol hármat merültünk. Én (Miklosz) hatalmas elvároskkal érkeztem Belizbe, mint a világ egyik legszebb merülőhelye, illetve biztos izgalmas hely. A merülések igazából nem adták vissza azt amit vártam tőlük, továbbra is Thailföld- Similan Island és Szudán van az élen. Szép korall formákat lehet látni, illetve izgalmas apró élőlények vannak, tengeri csikó, apró rákok sok fajtája, rengeteg szivacs, kagylók, de a nagyobb testű élőlények közül csak egy teknős mutatta meg magát. Talán a Karib tengerben kevesebb hal él…? vagy csak rossz merülőhelyeken dobtak be minket a tengerbe… Visszafelé úton a felszolgált bólé-szerű rum puncs  viszont nagyon jó esett, elég hatásos néhány pohár elfogyasztása a tűző napon. A merülés vezetőnk amúgy úgy nézett ki mint az Utolsó mohikán című film Magua (Ravasz Róka) nevű hamiskás indiánja. A merülésből estére érkeztünk vissza a kis szigetre, ahol egy szabadtéri grill étkezdeszerűségben elfogyasztottunk egy fincsi languszta vascsorát. Az hely amúgy, annyira népszerű volt a túristák körében, hogy csak előre foglalással és 40-50 percnyi várakozással szolgálták fel a faszénen sült friss langusztát, néhány kissebb rák és vajas fokhagymás szószba áztatott toastkenyér kiséretémen.

A következő napunk szintén korán reggel a kikötőben kezdődött. Belize city-be hajóztunk a szigetről, ahol buszra szálltunk ami Guatemala egyik romantikus kis szigetére Floresbe (amit egy édes vizi tó vesz körül) vitt minket. A városka nagyon hangulatos, rendezett és olcsó (bár ma már 3x váltottunk pénzt ) Előszőr Szentendre jutott róla eszünkbe. A guatemalaiak nagyon kedvesek, a hely csupa pozítiv energiát sugároz, ellentétben a barátságtalan Belízzel… Kis csónakot béreltünk és a pár kilóméterre lévő kis park-állatkertbe vitettük magunkat, ahol jaguárral, pumákkal, vadmacskákkal, illetve szabadon koszáló mini vaddisznókkal találkoztunk. Itt megnéztük a naplementét, majd visszahajóztunk a szigetre. Holnap a változatosság kedvéért nem 6kor indulunk, hanem már 4.30-kor készen kell álnunk, Tikalba megyünk egy egész napos piramis néző túrára. Terveink szerint délutánra visszatérünk Flores-be, ahonnan este 9kor indul a buszunk Antiguaba, ami a főváros mellett van. Reggel 7kor érkezünk meg, az éjszakát a buszon töltjük, így nyerünk egy napot. Most jöjjenek a képek, üdv mindenkinek! Béke!

Igen, itt ébredtünk mikor a nap felkelt, a megegyezésünk szerint az autókölcsönzőnek még este kellett volna az autót felvennie, de mivel nem jöttek érte, így reggel bepattantunk a kocsiba és Tulum városában, egy igen autentikus helyen - a helyiekkel együtt - megreggeliztünk, betoltunk néhány tacot :), majd a tulumi romokhoz autóztunk, ahol megnéztük amit kellett, nagyon szép volt sajnos rengeteg turista támadta egyszerre a romot, és nagyon meleg is volt, így elég fárasztó volt a rom nézés. A romok között rengeteg iguánát is láttunk. Úgy feküdtek és süttették magukat a köveken, mintha őrizték volna azokat. Az is valószínű, hogy most valami párzási szezon lehet náluk, mert elég aktívak most ezek az óriás gyíkok, és szemtanúji voltunk két hím acsarkodásának is. Kárt nagyon nem tudnak tenni egymásban, ugyanis nincsenek fogaik és a bőrük is elég vastag.
Tulum az egyetlen olyan Maya rom, ami a tengerparton fekszik, mint rom annyira nem különleges, (vannak sokkal nagyobbak is), de a környezet az gyönyörű! Később visszajöttünk a szállásunkra és itt töltöttük teljes nyugalomban a délutánt. Úgy döntöttünk, hogy maradunk itt még egy napot, hogy tudjunk végre egy kicsit pihenni is…

Még vasárnap este béreltünk egy autót (VW Pointer-ilyent Európába nem látni, egyszerű kis kocsi)amivel elindultunk a majdnem 300 km-re lévő Chitzen Iztaba.Útközben beugrottunk még Cancunba egy picit nézelődni, érdekes, hogy feltöltötték a tengerpartot, a tengerből homokot szívattyúztak a tengerpartra, így kb 20-30 méterrel kiszélesítették a tengerparti sávot. elég furán hangzik, de tényleg megcsinálták, biztos nem volt olcsoó…
Viccesek itt az utak, ugyanis tele vannak fekvőrendőrökkel(Topesek), főleg a településeken illetve azok előtt A jelzőlámpák hiánya miatt, így akarják lassítani a forgalmat.  Ezek annyira nagyok, hogy az autót szinte teljesen meg kell állítani, ahhoz, hogy át lehessen kelni rajtuk.Volt, hogy az autópályán!!! is láttunk topeseket. A falvakban és a városokban a kereszteződéseknél a topeseken kívűl még rendőrök is folyamatosan írányítják a forgalmat. Ha valaki megáll pl. már rögtön figylmeztetik, hogy azonnal haladjon tovább, és ne tartsa fel a forgalmat.
Eddig azt tapasztaltuk, hogy a rendőri jelenlét elég nagy itt Mexicoban. Szinte minden kereszteződésnél látni rendőrt illetve, folyamatosan járőröznek motorokkal, Quadokkal és Pick-up-okkal, aminek a hátulján rendszerint két gépfegyveres rendőr szokott állni.Ha bármi bármi feszültség készülődik kb. 5mp múlva lerendezik.
Chitzen Itza az egyik legnagyobb maya városállam volt, kb. 500 körül. Ez a rom együttes a dzsungel közepén található, amiből, miután kiköltöztek (állítólag vízhiány miatt) a mayák, teljesen benőtt a növényzet. Csak 1980-ban kezdték el feltárni. Az írások szerint elég barbár nép volt a maya, folyamatos ember és vér áldozatot mutattak be a Napistennek (de lehet, hogy ez csak valamiféle természeteses szelekció volt náluk).
Szinte mindig háborúztak a többi törzsel. Lenyűgözőek voltak ezek a romok, és egy pillanatra mi is megpróbáltuk magunkat a múltba képzelni. A romok egy részét még nem restaurálták, és azok még mindig a dzsungel mélyén rejtőznek.
Ezután elmentünk a közelben található cenoteba uszkálni, melynek a neve Il-kil. Ez egy hatalmas édesvizi barlang, szintén a dzsungel közepén, kiépítve mellette a túristáknak szükséges infrastuktura.
Az úszkálás után Tulumba autóztunk, addigra be is esteledett, és nekünk még szállást kellett keresnünk, majd felhívni a kölcsönzős emberkét, hogy hol vehetik föl a kis bérelt piri pointer-ünket. Egy kis boklászás után a városban, illetve némi kérdezösködés után, (még szerencse, hogy Miklosz igen felkészült a mexikói spanyolból… ) Végül majdnemhogy neki mentünk a papaya playa www.papayaplaya.com nevű helynek, pont mikor már alig láttunk ki a bogártemetős szélvédőnkön. Ez egy tengerparti kis bungalow-s hely, 3 kategóriában van a kis kunyhók, homokos aljú, betonozott aljú, és fürdőszobás mini kunyhó. Végül kisebb alkudozás után kiválasztottuk a fürdőszobásat… ezek a kis cabana-k (kunyhók) közvetlenül a fehér homokos tengerparton vannak, áram csak este 6-tól 11-ig van, víz meg csak időnként, egy nagy szúnyogháló öleli körbe az ágyat, viszont a légkör és a tenger morajlása minedenért kárpótol! A kunyhóba befúj a szél, és állandóan hallani a tenger hullámzását, reggel a felkelő nap ébresztett bennünket. De a napirendünk itt amúgyis természetközelibbé válik, hiszen este hat körül már lemegy a nap, utána még vacsora, kis séta a tengerparton, néhány koktél, de 9-10 körül úgyis lefekszünk aludni. A nap 6-7 óra között kel, amire pedig nem tud nem felébrendni az ember. (internet is elég össze-vissza van, így ezértis maradtunk el kissé az írással)

Már előző nap lefoglaltuk a búvárkodást a DiveMike-nál www.divemike.com ez egy helyi búvárbázis. Az időjárás szuperül alakult, semmi szél nem volt, illetve csodálatos napsütéses ragyogta be a tengert…

Általában a karib tengeren fúj a szél és egy hétből két nap biztos esős, viharos, így ez egy kivételesen nyugodt és búvárkodásra alkalmas nap volt.  2 merülőhelyet néztünk meg, Tortugas és Barracuda.

A Tortugas =Teknősők helyen viszonylag nagy volt az áramlat. Vezetőnk egy spanyol búvár lány volt. Amint elértük a 10-12 m mélységet a víz vitt minket. Kb. 20 méter mélyre merültünk. Meg sem kellett mozdulni, és haladt mellettünk a környezet. A merülés alatt 8 teknőssel találkoztunk, de nagyon nem tudtuk tanulmányozni őket, mert az áramlat vitt minket tovább. Mikor megkezdtük az emelkedést az egyik teki is velünk tartott egy levegővételre a felszinre (ők kb.1 óráig kibírják egy levegővétellel a víz alatt).

Visszafelé a hajóról még csodálatosabb volt a környezet. Türkiszkék tenger, fehér homok és tiszta kék napsütéses ég. Nehéz volt betelni a látvánnyal.

Az ebédünket a tengerparton fogyasztottuk el: fajitas de camarones….isteni volt

Este átvettük a bérelt autónkat amivel másnap Chitzen Itza mentünk, egy piros Vw Pointer. Mindig kalandos egy új országban autózni.

Vacsoránkhoz pedig csatlakozott egy már 7 éve Mexikóban élő közös ismerősünk és párja. Velük fogyasztottunk el egy languszta és rák tálat néhány Don Julio Tequila kiséretében…

Ne haragudjatok, hogy így eltüntünk , és napokig nem jelentkeztünk de sok felé voltunk, sok mindent láttunk és rengeteg hatás ért minket. Este meg már semmi erőnk nem volt a blog írásra…na de majd most bepótoljuk.
A szombati napot Xel-ha-ban (www.xelha.com) töltöttük. Ez egyhatalmas édes vizi öböl, ami össze van kapcsolva a tengerrel. Erre a természeti kuriózumra építettek rá egy hatalmas parkot, ahol rendeteg aktív program kínálkozik az oda látogatók számára.

Az utazás nem volt egyszerű, igen hosszúra sikerült. A Malév – Amsterdam járat 15-20 perccel később indult el, Amsterdamban 50 percünk lett volna a csatlakozás elérésére, amint leszállt a gép rohantunk a másik terminálba. Ez egy kb 10-15 perces hátizsákos rohanás volt, 5 perccel az indulás előtt oda is értünk. A check-in-nél közölték velünk, hogy ennyi idő alatt még senkinek nem sikerült az egyik terminálból a másikba átérni, úgyhogy ügyesek vagyunk, de sajnos a gépre már nem szállhatunk föl. Meg persze a csomagunknak esélye sem volt ennyi idő alatt átérni…

Áttettek bennünket egy másik járatra, New Yorki átszállással Cancunba. Erre kellett 3 órát várnunk, de legalább a csomagunk nem kallódott el. Beszálláskor láttunk, hogy a biztonsági ellenőrzés kb. 1 óra, tehát, az utolsó pillanatban nem lehet érkezni… New Yorkban szintén várunk kellett 3 órát, majd további 3és fél órát utaztunk Cancunba. Ide este 11kor érkeztünk meg, ekkor már 26 órája voltunk talpon. Innen még busszal továbbutaztunk Playa del Carmen-re, ez kb. 50km. Sikeresen elfoglaltuk a szállásunkat. www.casatucan.de Ez egy nagyon barátságos kis hostel szerűség. Zegzugosan vannak elhelyezve a szobák, minden szoba más és az egészet benövi a dzsungelnövényzet.

Lefekvés előtt még egy rövid sétát tettünk a pezsgő éjszakai élettel teli városkában.

Másnap elfogyasztottunk egy guacamolés kis reggelit, majd információt gyűjtöttünk a lehetséges búvárkodásról és autóbérlésről. A délutánt a tengerpart bejárásával töltöttük. Playa del Carmen észak felé igen hosszú tengerparttal rendelkezik, minnél messzebb megy az ember annál kevesebben vannak, annál érintetlenebb a fehér homok.

Délután 4kor a tűző napsütést egy gyors felhőszakadás váltotta föl, ami elől egy felkapott tengerparti étterembe menekültünk, ahol némi bundázott rákot és halas tacót fogyasztottunk.

Természetesen mexikói sörrel leöblítve…

Az estét pihenéssel töltjük, még érezzük az út fáradalmait, illetve hmm talán egy rákkal töltött burritó vacsora még szoba jöhet… még csak 7 óra van.  Bár Szandi egyelőre alszik…

Holnap Xel-Ha nevű “élmény park”-ba megyünk delfineket, meg mindenféle állatokat nézegetni. Továbbá most megpróbálok néhány képet beszúrni…

Még kettőt kell aludnunk és indulunk a távoli Mexikóba…

Ez a blog azért született, hogy minden kedves családtag, rokon, barát, ismerős és még ki tudja ki mindenki követhessen bennünket utazásaink során.

Úgyhogy bele is vágnék a közepébe, van 2 repcsijegyünk Cancunba. Budapest-Amsterdam-Houston-Cancun útvonalon tervezzük a repülést. A visszaút hasonló, de Mexico City-ből indulunk, közel 4 héttel később. Tehát ez alatt az idő alatt kell eljutnunk Mexico City-be a lehető legtöbb szép hely érintésével. A tervezett útvonal a Yucatan félsziget föbb látványosságainak felkeresésével indul, majd néhány nap után Belizebe szeretnénk eljutni, ahol a híres neves Blue Hole-ban szeretnénk merülni, majd Guatemalába folytatjuk útunkat, itt is megnézzük amit kell, aztán visszatérünk San Cristobal városa környékén Mexikóba. Innen nyugati irányba folytatnánk útunkat Oaxaca és Acapulco érintésével jutnánk el a fővárosba, utazásunk vége felé. Hát röviden ez lenne az útiterv… Reméljük minden bele fog férni, de ha nem az sem baj, merthát pihenni megyünk…

Cancun-ba való érkezésünkkor mindjárt tovább utazunk Playa Del Carmen városba, itt már le is foglaltunk egy kedves kis szállást, a többi majd kialakul menet közben. Annyit még hozzá kell, hogy tegyek, hogy nem teljesen ismeretlen számomra (Miklosz) ez a Mexikó ország, 5 évvel korábban már volt szerencsém itt eltölteni egy rövidebb időszakot…

Ennyit az útitervről. Most folytatjuk a készülődést hólepte otthonunkban: előhalásszuk a fürdőruhákat-békatalpakat a szekrény mélyéről…