Személyzeti hírek

March 24th, 2012 by poe

Három és fél éve dolgozom ezen a helyen, azóta 9 takarítónő jött és ment. A legutolsó most hagy el bennünket éppen. Jobb állást kapott,  több pénzért dolgozik és kevesebbet kell utaznia. Egy hete váratlanul derült ki, hogy a lányokat szereti, és az előzőleg távozott kolléganő volt az élettársa. Ennek persze semmi jelentősége nincs a munkára nézve, de mindketten csodálkoztunk, hogy semmit sem tudtam erről :)  Látszik, hogy én dolgozni járok ide, nem pletykálkodni!

Közben volt egy újoncunk is, aki mindössze egyetlen hetet dolgozott, nem tudom, mi lehetett a baj vele. Roppant fiatalnak látszott, középiskolásnak tippeltem, de vele kapcsolatban is tévedtem. 28 éves,  és anyuka. De mire jobban megismertem volna, eltűnt az életünkből. A legújabb szerzeménnyel vasárnapra vagyok beosztva, kíváncsian várom, milyen és meddig marad. Remélem, kitart legalább a nyári szezonban.

Ez a nagy jövés-menés elég sok gondot okoz elsősorban a főnöknek, de nekem is. A maradék kolléga, 60 éves, 2 hónapig “büntetésben ” volt, egyetlenegy órahosszát sem kapott, így nem keresett semmit. A felmondását akarták kiprovokálni, vagy a megjavulását. Ez utóbbi alakulgat, már néha használja a porszívót, és visszavett kicsit a hisztiből. El lehet képzelni a heti beosztást ilyen körülmények között. Eddig még csak jöttek néha a lányok segíteni, de most kitört a tavasz, szinte nyár, kezdetét vette a terasz-szezon, így nekik is sokkal több a dolguk, nem nagyon marad idejük ránk. No meg unják is már az extra munkát. Mondtam is a főnöknek, kéne még valakit keríteni, hiszen szabadságra is akarunk menni néha, ne adj isten, beteg lesz valaki, akkor bajban leszünk. Ígéret van, jelölt még nincs. Talán így kéne hirdetni:

imagescavilfxw.jpg

A kollégáknál

March 1st, 2012 by poe

A céges karácsonyi csomagban meglapult egy kis kártya: Vendégeskedj a kollégáknál! címmel. Február közepéig tartott az akció, kedvezményes áron tölthetett minden dolgozó egy vagy több éjszakát egyedül, vagy társsal, baráttal bármelyik Fletcher szállodában. Mi is kihasználtuk az alkalmat, és elmentünk a közeli Arcen városkába két napra, az ottani Hotel Roolandba. Fagyos téli nap volt, délben sem kúszott minusz 7 fölé a higanyszál, így nem siettünk az elindulással. Egy óra volt csak az utazás, először elmentünk megnézni kívülről a szállodát. Kicsit csalódtunk, mert jóval a városon kívül épült, a puszta közepén, egyetlen látványossága egy körforgalom volt. Igaz, mögötte kis erdő van, de ez most kopasz volt és kietlen. Az erdőben viszont ott lapult egy klassz termálfürdő, emiatt választottuk uticélnak Arcent. A terepszemle után a “városba” mentünk. Hát ez még Thornnál is sokkal kisebb :( az összes látványosságát 15 perc alatt körüljártuk, lefényképeztük. Legnagyobb attrakciója jelenleg a városháza előtt kakiló Pinokkió. A Maas partján sétálva láttunk egy ágyút, egy kis régi városfalmaradványt, és az új gátrendszert, amit a két egymás utáni árvíz miatt építettek. Érdekessége, hogy két zártkert fala közé építik-szerelik be a zsilipkapukat, amiket áradáskor felhúznak, egyébként besűllyesztve láthatatlanok. Ezután ebédelni mentünk, majd elcsavarogtunk kicsit a mini sörgyár felé, ahol a Hertog Jan sört főzik. Ezt persze meg is lehet kóstolni a gyár sörözőjében, ahová az utcán át egy vezetéken érkezik frissiben. Télen nem szeretem a sört, de ez kivételesen ízlett.

Aztán elfoglaltuk a szobánkat. Kíváncsian néztem körül, mennyivel jobb a négycsillagos a háromnál. Nem sok különbséget láttam, ami a minőséget illeti. A szálloda persze szebb, hiszen sokkal fiatalabb építmény és eleve hotelnak készült. Jóval nagyobb is, nekünk 23 szobánk van, nekik 54. A színek melegebbek, barátságosabbak, ami így télen különösen jól esik. A bútorok is picit maszívabbak. Az ágy is nagyon kényelmes volt. A fürdőszobákban hajszárító van és padlófűtés, a szobákban széf, a falon rendes hat akasztós fogas. Az ajtó mágneskártyával nyílik, az ablak nagy és a lámpák is funkcionálisak, nem olyan esetlegesek, mint nálunk. Viszont a szobában nincs szemetes, nincs házirend, se toll, notesz, újság, biblia, meg mindenféle reklámtáblácskák a szolgáltatásokról. Ez jó dolog, részint rendesebb az összkép, könnyebb port törölni, ha nem kell kerülgetni, felemelgetni a sok vacakot, másrészt nem kell ellenőrizni, pótolni a hiányt. Két dolog nagyon tetszett náluk, amit átvehetünk tőlük: a dohányzást tiltó matrica minden ajtóra ki van ragasztva (nálunk kis műanyag táblácska az asztalon, a kedves vendég eldugja, elviszi, leesik stb.) és a rágcsálnivalók tálcáján egy fogyasztási lap, amire felírhatják, mit ettek-ittak. Ez különösen akkor jó, ha valaki hosszabb ideig lakik a szállóban. Ki tudja egy hónapig fejben tartani, mit fogyasztott? Nekünk mostanában több ilyen lakónk is volt. A főnök magáévá  is tette az ötletet,  és azóta nekünk is van ilyenünk :)

dsc01618.JPG dsc01620.JPG dsc01622.JPG dsc01625.JPG

Ami még érdekes volt, a takarítónő nem nadrágban és pólóban dolgozik, hanem csinos, zsebes kötényruhában. A porszívója viszont őskori :)

A fürdés nagyszerű volt, vígan lubickoltunk a kinti medencében és közben gyönyörködtünk a havas tájban, téli napsütésben. Volt szauna, szolárium, mindenféle wellness. 4 óra hosszára vettük a belépőt, mindkét napra, elég is volt egyelőre.

dsc01647.JPG dsc01644.JPG dsc01642.JPG

A másnapi reggeli azonban nagy csalódás volt, kettőnknek 32 euróba került – nálunk 24 lett volna - és a választék szinte ugyanaz, egy füstölt hal volt pluszban. Előző nap ennyiért komplett ebédet ettünk.

Mindent összevetve kellemes minivakáció kerekedett belőle, frissen, kipihenve mentünk haza.

Mindenféle

February 9th, 2012 by poe

Régóta nem jelentkeztem, nem nagyon volt mit írni, kevés a vendég, mindig ugyanazok a gondok jönnek elő.  Azért akad pár dolog, amitől néha…megáll az ész!

Legutóbbi bejegyzésemben szó volt két nőről. A dolognak lett folytatása is, fura módon a neten. A tripadvisor oldalon hosszasan taglalják, milyen rémes viszonyok uralkodnak a szállodánkban. Nem sorolom fel tételesen a kifogásait, röviden semmi se volt jó nekik. Csalódottan távoztak, többet be se teszik a lábukat hozzánk, de a többi Fletcher hotelba sem. Név szerint felszólítják a tulajdonost, tegyen már végre valamit. Mondjuk ezzel egyetértek, rettentő keveset fordítanak felújításra, legalábbis nálunk. Máshol úgy hallottam, jobban vannak eleresztve. :( A főnökünk persze rögtön ideges lett, kitűzte a táblára a kinyomtatott förmedvényt és mellé a felkiáltójelekkel dúsan megtűzdelt utasításait. Na ja, sz@rból aranyat nem kovácsolhatunk. (bocsánat, ez kikívánkozott!)

Legrégibb és legöregebb kolléganőnket szeretné a főnök kapun kívül tudni. Mivel állandó szerződése van, bár 0 órás, két út kínálkozik. Vagy három figyelmeztetés és fegyelmivel elbocsátás, vagy a beosztásból kihagyni, míg megunja a fizetéstelenséget, és elmegy magától. Most ez a helyzet van, januárra még kapott pár órányi munkát, februárra semmit! Kíváncsi vagyok, ki bírja tovább ezt a kötélhúzást, 60 év felett új munkahelyet találni szinte lehetetlen, az ő kvalitásaival pláne. 

Új kolléganő is van, amennyit eddig láttam belőle, elég jó. Mostanában magányosan dolgozunk, csak egy személy van beosztva naponta, ha kell, a reggeliztető besegít neki. Egyébként itt vannak megint a festők, februárban minusz 7 fokban festik az ablakokat kívülről!!! Ezek a mi főnökeink nem normálisak. Túl azon, hogy majd megfagynak szegények, a festék nem szárad az istennek se, és fél év múlva csinálhatják újra!

Na kimorogtam magam, majd jelentkezem, ha kitavaszodik :D

Két ünnep között

December 28th, 2011 by poe

karacsony1.jpg

A karácsonyt ügyesen átvészeltük, elég tisztességes volt a vendégsereg, szolídan ünnepeltek, nem csináltak nagy koszt. 25-én egy nagyon idős házaspár üldögélt a hármasban, kilencven körüliek lehettek, nem is hallották, mikor kopogtam, majd benyitottam. Az ablak előtt ültek a fotelban, orrukon vastag bagolyszemüveg, újságot olvastak. Az ágyak szépen bevetve, a szoba rendes. A néni vékonyka hangján mondta: 

 - Én már megcsináltam mindent, semmire sincs szükségünk. Menjen haza kedves, áldott karácsonyt!

Csak két elmenő volt, igazán kevés munka, nyugodtan dolgozgattam az ünnepi 150%-ért :)

Ma fura pár lakott a 18-asban. Két nő, az idősebb hatvan körüli, a fiatalabb harmincas lehetett, anya-lányának gondoltam őket, de ki tudja?  A munkalapon az állt, hogy át akarnak költözni az ötösbe, de fél 12-ig nem mozdultak, telefonálgattak, tévéztek, így a szobájukat ki kellett hagynunk. Aztán mikor az ötöshöz értem,  meglepődve láttam, hogy időközben leköltöztek, igaz, pizsamában. Az idősebb Hello Kittynek maszkírozva,  babarózsaszín, fodros-masnis hálócuccot viselt, a fiatalabb, hosszú fekete hajú szépség fekete selyemben illegette magát. Kissé nehezményezték, hogy még nincs kész a szoba, végül kértek két fürdőlepedőt, hogy majd fürdenek, aztán öltözködnek, és elmennek valamerre, addig takaríthatunk. Nem akartam hinni a fülemnek, hogy a két dáma képes a mások által használt fürdőszobában fürdeni, mikor ezt megtehetné a régi szobájukban is. De hát ők tudják, nálunk a vendég a király! :)

Advent első vasárnapja

November 27th, 2011 by poe

logo_hetsint-team.png

Megkezdődött az adventi időszak. A szálloda feldíszítve, kivilágítva várja a vendégeket. A borús időben egész nap égnek a lámpák és a gyertyák, meleg fényük barátságos, hívogató. Ma az étteremben egy cég tartott Mikulás-ünnepet a dolgozók gyerekeinek. Tizenegy körül kezdtek szállingózni, nagy izgalommal és lármával, a bébik pityeregtek, a nagyobbak rosszalkodtak. Svédasztalos könnyű ebédet kaptak, levesek, szendvicsek, saláták és sütemények közül lehetett válogatni. Ezután jött a Mikulás, vagyis a Sint (Szent) és két krampusz (Zwarte Piet – Fekete Péter). Apropó Zwarte Piet, a Kanadában élő hollandok számára ez a figura mostantól tilos, mert az afrikai bevándorlók sértőnek, mi több rasszistának tartják a gyerekek kedvenceit. Nem igazán értem, mi benne a rasszista, barnára festett arc, szép színes ruhák, göndör fekete paróka, örülnek kicsik és nagyok, ha rájuk néznek. Miért kell ezt is betiltani?!

No de elkalandoztam kicsit, bocsánat. Ha én lettem volna a Mikulás, néhány gyereknek biztosan kiosztok pár virgácsot, vagy hagymát is. Az a jó szokás alakult ki ugyanis, hogy minden gyereket le kell fényképezni a Mikulással, a szülőknek kedves emlék, a fotósnak jó kereset, de a lurkók rémesen unják a tortúrát. És ha egy gyerek unatkozik, minden megtörténhet.  Folyamatos vízcsobogást hallva benéztem az egyik mosdóba. A lefolyót bedugaszolták papírral, a csapot ütközésig kinyitották, épp az utolsó pillanatban füleltem le az “áradást”.  A vécékagylóban egy fej nélküli csokimikulás figyelt, a padlócsempére kispricceltek egy fél flakon folyékony szappant. Viszont az idén nem lifteztek pincétől-padlásig :P

michelangelo-creazione-di-adamo-7600064.jpg

Még egy vallási téma jutott mára. Mivel a szobákban még volt kéttenyérnyi hely az asztalon, szétosztottunk egy kartondoboznyi bibliát. Az újtestamentum szép könyv, borítólapján Michelangelo: Ádám teremtése című képének ismert kis részlete, a kezek. Négy nyelvű a könyv, holland, német, angol és francia, szép hófehér papíron, barátságos betűtípussal nyomták. Finom új könyv szaga van :D

Kíváncsi vagyok, meddig lesz meg mind, hiszen régebben is volt a szobákban biblia, piros kötésben, de szép lassan elfogytak, akárcsak a környék turistahelyeiről szóló  szép ismeretterjesztő könyvek. Hiába írták rá, hogy: Kérjük, ne vigyék haza! Remélem, legalább meggyónta, aki elvitte. :D

Hangos amerikai

November 13th, 2011 by poe

Bocsánat a szóviccért, nem tudtam kihagyni :)

Amerikai vendég hált a húszasban. Már érkezéskor reklamált, a fürdőszoba plafonján penészfoltot látott. Szó mi szó, igaza volt, a főnök komolyan vette a panaszát, ment is valaki menten, és vizes szivaccsal lemosta. Nem a vendéget, a plafont :D Az úr később is elég morc volt, savanyú ábrázattal járt-kelt, morgott, de az igazi meglepetés másnap reggel következett, amikor a hiányosságokra tekintettel megtagadta a fizetést. Szerinte a szoba kicsi, az ágy kényelmetlen, a fürdő penészes és svábbogarat is talált.  Ha sorbavesszük a kifogásokat, a szoba akkor is kicsi volt, mikor megnézte és elfogadta, az ágy kétszemélyes franciaágy szinte új matraccal, egyedül aludt benne, valahogy csak elfért szűkösen, a penészfoltot azonnal eltávolították, és a bogár csak hazugság lehet. Három és fél éve dolgozom a szállodában, sokféle rovarral találkoztam – légy, szúnyog, méh, darázs, molylepke, hangya, katicabogár, szöcske, tücsök és mindenféle pók –  de svábbogarat sose láttam. Nem hiszem, hogy pont őrá várt volna!

Szegény recepciósnak meggyűlt vele a baja, arrogánsan kiabált, követelte, hogy legalább az ár felét engedjék el. Sajnos a főnök nem volt bent, a recepciós nincs felhatalmazva árengedményekre, így kedves mosollyal kiállította a számlát. A pasas összegyűrte. Majd amikor a rendőrséget kezdték emlegetni neki, elszánta magát a fizetésre, a kreditkártyáját úgy hajította oda, hogy a másik oldalon le is esett. Margó rezzenéstelen arccal megköszönte. Végül is győzött, a számla kifizetve, a “kedves vendég” távozott és jól bevágta maga mögött az ajtót. Have a nice day! :D

Szerencsére ritkán van ilyen arrogáns, hisztis, neveletlen vendégünk.

Made in Hungary

November 7th, 2011 by poe

Minden hónap elején leltározni kell. Nem igazán értem, minek, mert senki nem ellenőriz, a számoknak semmi jelentősége nincs, volt már, hogy elírtuk, kifelejtettük, elrontottuk, mikor javítani akartunk, a főnök csak legyintett. Ennek ellenére havonta megtalálnak vele. A pincében és a konyha melletti raktárban kezdem, összeszámolom, ami a listán szerepel. Csak az egész doboznyi termékeket kell megszámolni és felírni. Érdekes, a wc-papír, a reklámtoll, a szemeteszsák nincs a listán, a mosópor, öblítő viszont igen. Olyan ez, mint a hadsereg, ne keress logikát, teljesítsd a parancsot!

A nap végén kerítek sort a snackservice leltárjára. Két félliteres buborékmentes ásványvíz, háromféle chips, háromféle csoki, és sós pálcika van a szobákban, persze mindebből raktárkészlet is, mindkét épületben, meg a kocsin. Ezt összeszámolni kicsit munkásabb, mint a tisztasági dolgokat. Nemrég vettem észre, hogy a sós pálcika magyar termék, Győrben készült. Jó érzés tudni, hogy van “honfitárs” a közelben :)

foto0407.jpg

Bridzs-hétvége

October 21st, 2011 by poe

bridge.jpg

Az elmúlt hétvégén bridzselők szálltak meg bennünket. A többi szállodában rendszeresen zajlanak ilyen programok, nálunk most volt először. Idősebb, 50 feletti nők-férfiak érkeztek pénteken délfelé, szám szerint tizennyolcan. Kaptak egy-egy kabalakutyust. Délután ismerkedési iszogatás volt, un. borrel, ez leginkább egy stampedli pálinkát jelent, átvitt értelemben “egy italt”, de bármit lehet inni :) Napközben volt őszi séta a természetben, közös étkezések, szabadfoglalkozás, esténként pedig kártyáztak az erre a célra berendezett teremben, versenyszerűen, négyesével. Hatszor négy partit esténként! A párokat úgy cserélgették, hogy minden pár mindenkivel összekerüljön. A reggelizőasztalon mindig ott találták az előző esti eredményeket. Bár nem pénzben játszanak, de díjak azért vannak. A napi győztes pár két üveg bort nyer, a verseny abszolút győztese pedig helyet foglalhat a trónon, ott veszi át a díjat. (Ez a szegény trónszék április 30-a óta az utcán álldogált az erre járó turisták örömére, akik ritkán mentek el innen “királyi” fotó nélkül. Reggelente kicipeltük, estelente becibáltuk, most végre nyugalomra lelt a kerti teremben.)

A versenyeknek saját újságjuk, sőt honlapjuk  is van, úgy tűnik, szinte minden héten van ilyen bridzsparti valahol. Aki rendszeresen részt akar venni ezeken, annak azért elég jó fizetése/nyugdíja kell legyen, mert alkalmanként a félpanziós szállás kétszáz és négyszáz euró között van, plusz az utazás, ebédek és a zsebpénz. Még jó, hogy nem pénzben játszanak :P

Amikor büdös a munka

October 2nd, 2011 by poe

Napok óta gondolkozom, megírjam-e a hét furcsa történéseit, úgy döntöttem, a krónikás legfontosabb jellemzője a történeti hűség, hát mégiscsak megírom.

Keddtől péntekig egy idős asszony lakott a tizenhatosban. A mellette lévő, szintén kétágyas szobát foglalta el a lánya. Szerda reggel szólt a recepciós, hogy a néni beteg volt az éjjel, nagyobb takarítás szükséges a szokásosnál. Mikor kinyitottam a szobaajtót, azt hittem, menten elájulok. Rettenetes állapotok fogadtak. Először a bűz vágott orrba. Az ablak csukva, a fehér lepedőn hatalmas sárga-barna és mindenféle folt, szétmázolva párnán és paplanon is a produktum. A másik ágyon sárga vizeletfolt terpeszkedik. A szőnyegen végigpotyogtatva és beletaposva a diónyi kakakupacok, a fürdőszobában a csap mellett egy mocskos mosdókesztyű, a wc mindenestül barnára festve, a törölköző szintén. Két tiszta pont volt mindössze, a kád és a wc kefe. Lélegzetvisszafojtva, elképedve álltam az ajtóban, azon töprengtem, hol kezdjek neki, úgy tűnt, belépni se nagyon tudok. Végül spiccen, mint egy balett-táncos elóvakodtam az ablakig, feltéptem és mélyet szippantottam a friss levegőből.  Majd óvatosan lehúztam az ágyneműt, a fürdőben leráztam róla a nagyját és összecsavarva lestartoltam vele a pincébe, bedugtam a mosógépbe, forrázós programra hiszen így még a mosodába se küldhettem. Vödörben erősen illatos vizet kevertem, beleraktam mindent ami kéznél volt, és egy nyeles kefével  nekifogtam a szőnyeg foltjainak. Előbb áztatni kellett, aztán kefélni, majd tiszta vízzel újra átmosni. Ezt a fürdőszoba követte, itt hipóval indítottam, az alkoholos lemosóval folytattam, végül a citromillatú  tisztítószer jött. Felhúztam a tiszta ágyneműt, hosszan spricceltem az illatosítóval és persze az ablakot is nyitva hagytam. A slusszpoén, hogy a fürdőszobai szemetesben ott találtam két pelenkát, használatlanul.

Csütörtökön és pénteken is hasonló volt a helyzet, bár a szőnyegre már nem került az anyagból. Mikor végre távoztak a “kedves” vendégek, a matracot szétvágtuk és a kukában landolt, a párnákat, paplanokat a mosodába küldtük és alapos pucolással, fertőtlenítéssel, illatosítással űztük ki az ördögöt.

Dühös voltam nagyon. Nem a nénire, hiszen ő beteg. (Bár érdekes, hogy a fürdést, mosdást hanyagolta, viszont púderja, kétfajta szemkihúzója is volt, két hajkefe, két fésű a polcon, igaz, egyik retkesebb, mint a másik. Mindhárom reggelen azon büdösen ment le a többi vendég közé az étterembe reggelizni!) A lányára haragudtam, a csinos negyvenesre, aki mindezt tudva elhozta ide, kitette a szégyennek, az utálkozásnak, pedig maga is utálja, hiszen meg sem fürdette szerencsétlent, nem ellenőrizte, rajta van-e a pelenka éjszakára, nem volt hajlandó egy szobában aludni vele. Ám nem szégyellte magát egy cseppet sem a történtekért, persze borravalót sem hagyott. És dühös vagyok a főnökre is, mert hiába soroltuk a panaszt, nem és nem kért tőlük extra pénzt a károk miatt. Pedig aki ki tud bérelni három napra két kétágyas szobát minden egyébbel, az elbírta volna a plusz költséget is.

Egyébként a kutyások 10 eurót fizetnek naponta, ha bepiszkít a kutya, akkor 25 az extra. A kisgyerekeseknek is van plusz költség. A dohányost is megbírságolják, ha rajtakapják. Hát jó lenne, ha többé nem szarakodnának velünk!

Ps: csináltam ugyan fényképeket a telefonnal, pont a főnöknek bizonyítékul, de inkább nem illusztrálnám a mai bejegyzést. Hátha eszik valaki :D

In- en uitklokken

September 27th, 2011 by poe

vingerscan-wide_40421b.jpg

Hétfő óta új rend van minálunk, érkezéskor és távozáskor “bélyegezni” kell. A konyha és az étterem közti benyílóban van egy számítógép, ahol a pincérek szokták a rendeléseket feljegyezni és a számlákat kinyomtatni. Négy lépésből áll a ki- és bejelentkezés TIME (idő) SZÁM (a hotel száma 23 + a dolgozó száma , az enyém 96) Enter (bevitel) és OK. Év végéig még a papír jelenléti ívet is kell naponta töltögetni, míg megszokjuk az elektronikus jelentkezést.

A főnök mindenhová kiragasztgatta a használati utasítást és a figyelmeztetést, nehogy elfelejtsük. Azt is lelkünkre köti, hogy bejelentkezni átöltözés, kávézás, dohányzás után, kijelentkezni pedig az utolsó feladat elvégzése után kell. Tehát nincs többé fizetett naplopás :D Gondolja ő.  De a főnök úr lassan többet van házon kívül, mint bent, így ha elment a macska, persze cincognak az egerek. Már megszoktuk a dörgedelmeit, kéthavonta kitesz a táblára egy körlevelet, aztán megy minden tovább a régi kerékvágásban.

Épp ma olvastam, hogy egy nagy áruházlánc már az elektronikus blokkolóórával sem elégedett meg, dolgozóinak ujjlenyomatos ellenőrzést tett kötelezővé, nehogy a kollégák egymás helyett tudjanak ki- vagy bejelentkezni.

Szép új világ, ahol lopni, csalni, hazudni csak a nagyoknak szabad :(


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer