Kalandok a fehér városban

Tegnap éjjel rémes szélvihar tombolt, ennek következményeként a hatalmas céges lobogó lekerült az épület ormáról, de előtte lepofozott egy virágládát tele télálló növényekkel. Minden bejáratnál bokáig gázoltunk az avarban, csak tudnám, honnan jöttek még ezek az elszáradt őszi levelek, hiszen március elseje van. Talán ezek is olyanok, mint a fenyőtüskék, minden évben újat érnek?

Mára alábbhagyott a szél, el lehetett takarítani a romokat, összehordott szemetet.

A harc feljebb azért folytatódott. A húszas szoba vendégei rendszeresen panaszkodnak az ágyra, egyszerűen nem tudnak benne aludni. Csodálkoztunk, hiszen nemrég került vadonatúj, 20 centi vastag matrac ebbe a szobába is. A mesterünk, Ad már többször megvizsgálta az ágy szerkezetét, nem talált rajta javítanivalót. Ma lecsüccsentem a matrac bal szélére véletlenül, és majdnem a földön kötöttem ki, így oldódott meg a rejtély. Ezen az oldalon hiányzik a szép új matracból a habszivacsba ágyazott rugózás.  A gyártó telefonon azt állította, ez normális dolog, a többinél is így van, de hát ez nem igaz, látványos a különbség, leellenőriztük. Így jövő héten mégiscsak kicserélik. Addig marad a reklamálás.

A következő ellenségünk a vécétető.  Spórolós cégünk a legolcsóbb fedeleket vásárolja, aztán jön egy túlsúlyos vendég, és az ülőke kétoldalt bereped. Ez kellemetlen dolog, mert innentől kezdve csipked. Két szobában kicserélték a repedteket, ám az újat valami csapnivaló csavarmegoldással lehet rögzíteni a kagylóhoz, nem győzzük visszarakosgatni.

Akadt még mára harcolnivaló, sajnos vér is folyt, pedig nem néztem ki az ellenből ezt a kegyetlenséget. Ártalmatlan vécépapírtekercs volt a tettes. A legutolsó szállítmány tekercseiben a kartongurigát nem, vagy nem kellőleg perforálták, nem lehet kettétörni, amikor a papír már lefogyott róla. Így nem is lehet kivenni a tartóból, tehát hiába van fölötte a következő tekercs, nem férnek hozzá. Ma megpróbáltam legyőzni az akadályt, tíz körömmel kapaszkodtam bele, egy rántás….még egy….egy harmadik…már nagyon mérges voltam, talpamat a falnak támasztva még egyszer nekiveselkedtem, sikerült! Sikerült az ellenállás megszűnésével mindkét kézfejemről mogyorónyi területen lenyúzni a bőrt. Gyönyörű tengerkék ragtapaszunk van, azóta úgy járkálok, mint egy bokszmérkőzés második helyezettje. 

Ráérő időmben azon gondolkodtam, miért mondjuk, hogy :

kiporszívóztam a szobát, leporszívóztam a lépcsőt,

de sosem mondjuk, hogy

leportörölgettem a polcot, vagy kiportörölgettem a szekrényt.

Pedig a porszívó, meg a portörlő rokonok.

A bejegyzés kelte : 2010. március 2., kedd - 0:38, és Általános kategóriába helyezve. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. A végére ugorhatsz és választ hagyhatsz. Pingelés jelenleg nem engedélyezett.