Eddigi tapasztalataim
Nos, hogy őszinte legyek ezt a blogot nem csak a saját szórakozásomra indítottam.
Úgy érzem, kevesen ismerik azt a nagyszerű lehetőséget, amikor befogadsz egy külföldi cserediákot az otthonodba és a gyermekeddé, testvéreddé válik néhány hónap alatt.
Azok közül pedig akik ismerik elég sokan alaptalanul elutasítóak a gondolattal szemben. No persze nem minden egyes fogadás végződik örökké tató szerettetteljes kapcsolattal, de nem vagyunk egyformák. Ha nyitott vagy a világra, ha szeretnéd, hogy a gyermeked otthonosan mozogjon nemzetközi terepen, hogy nyelvet gyakoroljon, hogy toleráns legyen, van rá lehetőség.
Édesanyám négy éve minden nyáron sirdogál néhány hetet, amikor hazamegy az aktuális külföldi testvérem. Hetente kap e-mailt valamelyik fogadott diákunktól, havonta beszélnek telefonon valamelyikükkel. Anya megtanította őket egy év alatt magyarul, így a kommunikáció ma sem okoz problémát.A családi képes falunk pedig egyre bővül: Az olasz nővérem, Marianna, a német húgom, Annka, az olasz öcsém - édestestvérem nagy cimborája -, Antonio, a japán öcsém Yu mind szerepelnek rajta.
Az idei nyár is igen sokszínűen telik nálunk: Yu július elején utazott vissza Japánba, Antonio rá egy hétre érkezett, hogy két hónapot velünk töltsön. Christopf, aki nem is nálunk lakott a magyarországi csereéve alatt, most a Peruban cserediákként tartózkodó édestestvérem, Máté szobájában kempingezik 3 hetet (a családom őt is imádja). Augusztus elején olasz nővérem, Marianna jön hozzánk egy hónapra a barátnőjével, auguszts végén pedig én leszek az ő nagynénjééknél 4 hónapig Bolognában, hogy gyakoroljam az olaszt.
Azt hiszem, kevesen vagyunk, akik elmondhatják magukról, hogy ennyire szeretnék megismerni más kulúrák gyermekeit, hazavinni a világot, nyelvet gyakorolni, elfogadni, hogy a világ attól lesz szebb, ha nyitottak és elfogadók vagyunk, hajlandóak megérteni a más nézőpontokat.
Természetesen minden család és minden diák önállóan működik és érez, egy alapvető összhangnak az elejétől érződnie kell. Egy örökké rohanó, zizgő családnak nem biztos, hogy első pillantásra szimpatikus egy szolid könyvmoly kínai kislány, de egy energikus olasz tökéletes tagja lehet. Ugyanígy visszafogottabb, konzervatívabb környezetbe jobban illik egy családcentrikus, tisztelettudó thai fiú, mint egy heves vérmérsékletű bolíviai. Azonban láttam én már mindenfélét 5 éves tapasztalataim során: ha szeretettel és megértéssel közelítünk egymás felé, a hétköznapok surlódásai egy mosollyal leküzdhetők, az alapvető eltérések pedig mindenki számára megfelelő kompromisszumokkal kezelendők.
Te, aki olvasod a blogomat, gondoltál már rá, hogy befogadj egy középiskolás korú cserediákot a családodba? Ha végigolvastad a fentieket, nem kell több érvet írnom neked, miért is szeretem én ennyire ezt az életstílust, ezt a mentalitást.
Ha szívesen fogadnál Te is, vagy önkéntesként segítenél a szervezetnek, amin keresztül bonyolódnak a fogadások, küldések a világ számos pontjára, írj nekem egy mailt: wiccca@mail.com