Cserediák fogadása

Teljes a zsongás. Az összes irodai dolgozó, a körzetelnökök, az önkéntesek, a jelenlegi fogadócsaládok - mindenki pörög!
Jelenleg még 7 diák van, akinek egyáltalán nincs családja, egy thai fiúra pedig várjuk egy család visszajelzését.

Hogy is jellemezzem a helyzetet? Kedvenc körzetelnököm megnyugtatott, hogy tavaly ilyenkor is így állt a fogadás. Hogy nyugodtabbnak érzem-e magam ettől? Nem hinném… De mindenesetre nem csüggedünk, biztos, hogy mindegyiküknek találunk majd helyet.
Nagyon szeretném, ha mindegyikük olyan családba érkezhetne meg, aki nagyon várja, lelkesen tekint az együtt töltendő hónapokra.

Kicsit megpróbálok most az én szerepemből kilépve leírni a most zajló eseményeket. Hogy is érezheti magát az a külföldi diák, aki pontosan egy hét múlva fogja megkezdeni - reméljük- élete legfelejthetetlenebb évét?
Akinek már van családja, bizonyosanváltott már velük néhány e-mailt a legfontosabb paraméterek tisztázása végett. Lesz-e külön szobája? Milyen érdeklődési körűek a családtagok? Hogy telik egy nap, egy hétvége? Mik a fontos szempontok a családtagok gördülékeny együttélése érdekében? Izgatottak. Csomagolnak. Tradicionális dolgokat szereznek be, amiket ajándékba adhatnak majd a fogadóiknak. Útikönyvet olvasnak. Hallgatják a szüleik jótanácsait az idegenek közötti kulturális viselkedésről, arról, hogy vigyázzanak magukra, kire halgassanak, kire ne. Azonban valójában fogalmuk sincs, mi vár rájuk. Ez mindig egy egyéni, szubjektív tapasztalat, mindenki számára egy sajátos, semmivel sem összehasonlítható élmény.
Akiknek pedig nincs családjuk? Fogalmam sincs mi járhat a fejükben… Talán én nem vagyok olyan szimpatikus, mint a többiek? Talán a magyarok félnek európán kívüli diákot fogadni… (az európai diákok ugyanis mind elkeltek már) Mi lesz, ha 21-ig nem lesz családom? Később megyek? Vagy egy önkéntes fogad be? Biztos így is jó lesz, de olyan jó lenne már izgatottan várni a találkozásta leendő családommal…
Mindenesetre érdekes lenne a lelkükbe látni.

A fogadócsaládok is izgatottak már ilyenkor: berendezik a cserediáknak szánt szobát vagy ágyat, frissítgetik a nyelvtudásukat, tervezik, hogy első este milyen magyar vacsorával lepjék meg a diákot. Lesz még egy gyermekünk, még egy tesójuk! Nagy dolog ez egy család életében és reméljük ezek egy életre szóló mély kapcsolat első lépései. Sok örömöt kívánok ezúton az új fogadócsaládoknak!

Ó egy érdekesség: Reméljük, holnap megjelenik egy hírdetés, jövő héten pedig egy cikk a cserediákfogadásról a Fejér Megyei Hírlapban. Interjú is lesz benne a fogadott olasz tesóimmal. Remélem lesz, akit megragad majd és jelentkezik, hogy kipróbálja a lehetőséget!

 Hol vagytok, ti új családok, aki befogadnátok Yat Longot, Pafant, Pittawatot, Tammatornt, Supharoeket, Nidchanant és Danielt?
(Reméljük, Rakkorra már vár valaki…)

Nos, megint megtapasztaltam a rövid idejű fogadást, csak ezúttal egy alternatív, tőlem eddig idegen fajtáját. Két éve egyetemista vagyok, csak hétvégén vagyok otthon, így a cserediák fogadásából csak ekkor vehetem ki a részem. De most egy nemzetközi honlapon keresztül magam is fogadtam két 21 éves brazil fiatalt budapesti otthonomba. Megkezdtem saját fogadócsalád-létemet, még ha kicsiben is.

Megérzéseim lépései a fogadás során:

1. “Mennyire jó lesz, végre ÉN EGYEDÜL fogadok!! BRAZILOKAT!!! WOW!!!”
2. “Ó anyám, beszélek én olyan jól angolul, hogy ne csak üljünk kukán egymással szemben?”
3. “Miről is tudunk majd beszélgetni? Magyar és brazil szokásokról? Cserbenhagy a tapasztalatom.. Elvégre ők már nem gyerekek, mint az eddigi diákjaink…”

Majd megérkeztek. Lecsót főztünk, több órát átbeszélgettünk angolul, másnap pedig hármasban hortobágyi palacsintát ettünk, boroztunk a Margit-szigeten és PASO konceren ugráltunk.

A gonolataim a második este pedig:

1. “Atyavilág, miért is kell már holnap menniük? Hogyan tudnám még egyetlen estébe belesűríteni azt a sok mondani- és mutatnivalót amim van?”
2. “Hihetetlen, de cirka 27 óra után a BARÁTAIMnak érzem őket!”

Konklúzió, melyet Renata-val, a brazil leányzóval vontunk le tegnap este:

Fantasztikus dolog, hogy a világ különböző népei milyen nagyszerűen érzik magukat együtt. Nagy lehetőség, hogy az otthonodba fogadhatsz egy másik kultúrát, hogy megtudhatod, máshol hogy működik a világ. Nem az útikönyvekből és nem az idegenvezetőktől. Kedves, nyitott, befogadó helyiektől.