Új tapasztalatok avagy Miért jó a rövid idejű fogadás?
Nos, megint megtapasztaltam a rövid idejű fogadást, csak ezúttal egy alternatív, tőlem eddig idegen fajtáját. Két éve egyetemista vagyok, csak hétvégén vagyok otthon, így a cserediák fogadásából csak ekkor vehetem ki a részem. De most egy nemzetközi honlapon keresztül magam is fogadtam két 21 éves brazil fiatalt budapesti otthonomba. Megkezdtem saját fogadócsalád-létemet, még ha kicsiben is.
Megérzéseim lépései a fogadás során:
1. “Mennyire jó lesz, végre ÉN EGYEDÜL fogadok!! BRAZILOKAT!!! WOW!!!”
2. “Ó anyám, beszélek én olyan jól angolul, hogy ne csak üljünk kukán egymással szemben?”
3. “Miről is tudunk majd beszélgetni? Magyar és brazil szokásokról? Cserbenhagy a tapasztalatom.. Elvégre ők már nem gyerekek, mint az eddigi diákjaink…”
Majd megérkeztek. Lecsót főztünk, több órát átbeszélgettünk angolul, másnap pedig hármasban hortobágyi palacsintát ettünk, boroztunk a Margit-szigeten és PASO konceren ugráltunk.
A gonolataim a második este pedig:
1. “Atyavilág, miért is kell már holnap menniük? Hogyan tudnám még egyetlen estébe belesűríteni azt a sok mondani- és mutatnivalót amim van?”
2. “Hihetetlen, de cirka 27 óra után a BARÁTAIMnak érzem őket!”
Konklúzió, melyet Renata-val, a brazil leányzóval vontunk le tegnap este:
Fantasztikus dolog, hogy a világ különböző népei milyen nagyszerűen érzik magukat együtt. Nagy lehetőség, hogy az otthonodba fogadhatsz egy másik kultúrát, hogy megtudhatod, máshol hogy működik a világ. Nem az útikönyvekből és nem az idegenvezetőktől. Kedves, nyitott, befogadó helyiektől.